Kő a kövön

2011-10-23T16:47:00.000+02:00

Sólyomkővár gyerektábor 2011

2011-08-28T18:28:00.005+02:00

Augusztus 8-13 ig táboroztunk a Hadad és Hadad-Nádasdi gyerekekkel Sólyomkőváron. 37-en voltunk. A Szavak nélküli könyv volt a hét témája, a célunk pedig az volt, hogy Isten szeretetét ki tudjuk fejezni a gyerekek számára. A rengeteg foglalkozás, játék, kirándulás, mesenézés mellett bőséges finom ételek, éneklések, egyéni beszélgetések tették felejthetetlenné ezt a hetet. Azt hiszem nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is Isten áldása volt ez a hét. Sajnos szavakkal nem lehet kifejezni azt a változást, ami ilyenkor történik az emberekben, még ha egyenként bizonyságot is mondanánk, mert ezek az emberi lelkekben zajlanak le. És a reményem az, hogy egyszer a mennyországban, amikor minden nyilvánvalóvá válik akkor látjuk meg igazán.
Akkor, ha te nem is voltál személyesen ott, de valamilyen módon támogattál, minden titokban elmondott ima, böjt értelmet nyer és akkor mind az, amit tettél az áldásoddá válik neked is.
A táborban készült képeket itt tudod megnézni.
Isten áldjon!

Uram, tekints fenyegetéseikre!

2011-08-03T14:24:00.003+02:00

Ez a bibliai idézet jutott eszembe, amikor megkaptam a fizetési felszólítást. Aztán pedig az a rész, amikor Ezékiás királyt az asszír király fenyegette. (2Kir.18-19). Addigra már szinte mindenüket elvitték az asszírok, de még ez sem volt elég (hm, de ismerős ez a helyzet manapság is:( ). Tehát még ez sem volt elég, már meg is támadták az asszírok Jeruzsálemet. Ekkor a fenyegető levelet Ezékiás bevitte az ÚR házába, ott elmondta panaszát az ÚRnak, aki meghallgatta őt, megígérte, hogy megszabadítja őket, és aztán meg is szabadította...
Úgyhogy fogtam a felszólító levelet, ami azt írta, hogy 8 napon belül fizessek ki a rendszeres törlesztő részleten túl még egy ugyanolyat, különben elveszik- a saját költségemre-az autómat, leültem abba a fotelba, ahol reggelenként imádkozni és Bibliát olvasni szoktam és kezemben a levéllel imádkozni kezdtem: Uram, tekints fenyegetéseikre...(egyébként ez a rész nem innen, hanem az Apcsel-ből van, de én ekkor meg voltam győződve, hogy innen való.). Tudtam ugyanis, hogy 8 napon belül nem lesz annyi pénzem, hogy ki tudjam fizetni... Ez múlt csütörtökön volt. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lesz, kicsit megnyugodtam, de nem igazán éreztem a hit magával ragadó hullámait:)

Aztán hétfőn reggel megdöbbenve vettem észre, hogy átutalták a magánnyugdíjas pénzemet, ami a duplája volt annak a pénznek, amit ki kellett fizetnem!

David Wilkerson Írása

2011-06-22T21:49:00.000+02:00

Ránézek az egész vallási színpadra és mindaz, amit látok: ember és test felfedezései és szolgálatai. Többnyire erőtlen. Nincs befolyása a világra. És egyre jobban látom a világot bejönni a Gyülekezetbe és hatást gyakorolni rá, ahelyett, hogy a Gyülekezet gyakorolna hatást a világra.

Látom, ahogy a zene eluralja az Isten Házát. Látom, ahogy a szórakozás eluralja az Isten Házát. A szórakozás iránti megszállottságot Isten Házában, a kiigazítás gyűlöletét és a feddés gyűlöletét. Többé senki sem akarja hallani. Mi történt a gyötrődéssel Isten Házában? Mi történt a gyötrődéssel a szolgálatban? Ez egy olyan szó, amit nem hallasz ebben az elkényeztetett korban. Nem hallod. A gyötrelem rendkívüli fájdalmat és szenvedést jelent. Az érzések felbolydulását annyira, hogy már fájdalmassá válik. Éles, mélyen érzett belső fájdalmat a magad állapota, a benned levő állapot vagy a körülötted levő állapot miatt. Gyötrelem. Mély fájdalom. Mély bánat. Isten szívének agóniája. Ragaszkodtunk a vallásos szónoklatunkhoz és az ébredés-beszédünkhöz, de annyira passzívvá váltunk. Minden igaz szenvedély a gyötrelemből születik. Minden igazi szenvedély Krisztusért a gyötrelem egy keresztségéből jön.

Kutasd az írást és azt fogod találni, hogy amikor Isten elhatározta, hogy helyreállít egy tönkrement helyzetet… akkor megosztaná a saját gyötrelmét a miatt, amit lát megtörténni a Gyülekezetében és a népével, és találna egy imádkozó embert és fogná azt az embert és szó szerint bemerítené a gyötrelembe.

Nehémiás könyvében találod. Jeruzsálem romokban hever. Hogyan foglalkozik ezzel Isten? Hogyan állítja helyre a romokat? Emberek, nézzetek rám! Nehémiás nem volt prédikátor, ő egy karrierista ember volt. Ez egy imádkozó ember volt. Isten talált egy embert, akinek nem csupán egy villanásnyi érzése lesz… nem csupán néhány nagyszerű hirtelen aggodalom-kitörése lesz, és aztán hagyja elhalni. Azt mondta: “Nem. Összetörtem és sírtam és keseregtem és böjtöltem. Aztán imádkozni kezdtem éjjel és nappal.” Miért nem ez a többi ember, ők miért nem kaptak választ? Miért nem őket használja Isten a helyreállításban? Nekik miért nincs üzenetük? Mert nem volt jele a gyötrelemnek! Nem volt sírás! Nem volt imádság! Minden csupa rom!

Számít ez neked ma? Számít neked bármit is, hogy Isten lelki Jeruzsáleme, a Gyülekezet, hozzáment a világhoz? Hogy hűvösség söpör végig a földön? Tovább megyek. Számít, hogy Jeruzsálem az, ami a szívünkben van? A romlás jele, amely lassan kimeríti a lelki erőt és szenvedélyt. Megvakít a langymelegségig, megvakít a felemásságig, amely belopódzik. Ez minden, amit a Sátán tenni akar: kiűzni a harcot belőled és megölni. Nem fogsz szorgoskodni imában többé. Nem fogsz Isten előtt sírni többé. Le tudsz ülni a TV elé és nézni tudod, a családod pedig a Pokolba megy. Hadd kérdezzem meg! Az, amit az előbb mondtam meggyőzött téged egyáltalán? Van egy nagy különbség a gyötrődés és az aggódás között. Az aggódás az, ami elkezd érdekelni téged, érintett vagy egy projektben vagy egy ügyben vagy egy gondban vagy egy szükségben.

Akarok mondani valamit. Az éveim során tanultam, 50 évnyi prédikálásom során. Ha nem születik a gyötrelemben, ha nem született volna Szent Lélektől, ahol te láttad a romokat és hallottál róluk, amelyek térdre hajtottak, a gyötrelem egy keresztségébe helyeztek, ahol elkezdtél imádkozni és keresni Istent. Most tudom. Ó, Istenem, tudom. Amíg agóniában vagyok, amíg gyötrődtem felette. És minden projektünk, minden szolgálatunk, minden, amit teszünk… Hol vannak a vasárnapi iskola tanítói, akik sírnak a gyermekek felett, akikről tudják, hogy nem hallják és mennek a Pokolba? Látod, az igaz imaélet a gyötrelem helyén kezdődik. Látod, ha a szíved arra állítod be, hogy imádkozz, Isten eljön és elkezdi megosztani a Szívét veled. A szíved felkiált: Ó, Isten, a nevedet gyalázzák. A Szent Lelket kigúnyolják. Az ellenség azon van, hogy tönkretegye az Úr hűségének bizonyságtételét és valamit tenni kell. Nem lesz megújulás, nem lesz ébredés, nem lesz feléledés addig, amíg nem vagyunk hajlandóak hagyni, hogy Ő újra összetörjön bennünket.

Emberek, kezd későre járni, és kezd komollyá válni. Kérlek, ne mondd, ne mondd, hogy érdekel, amikor órákat töltesz az internet vagy a TV előtt. Gyerünk. Uram, van néhány szükség, amit az oltárhoz kell vinni és megvallani: Nem az vagyok, aki voltam. Nem ott vagyok, ahol lennem kell. Istenem, nekem nincs meg a Te szíved és a Te terhed. Könnyedén akartam venni. Csak boldog akartam lenni. De Uram, az igaz öröm, az igaz öröm gyötrelemből jön. Semmi, ami testi nem ad neked örömet. Nem érdekel mennyi pénz, nem érdekel milyen új ház, nincs semmi fizikai, ami örömet tudna adni neked. Csak az, amit a Szent Lélek végez el, amikor engedelmes vagy Neki és felveszed az Ő szívét. Építsd a falakat a családod körül, építsd a falakat a szíved körül. Erőssé és bevehetetlenné tesznek az ellenséggel szemben. Isten, ez az, amire vágyunk.

Elizeus nyara

2011-06-22T20:54:00.006+02:00

Itt a nyár, annak minden szépségével, vége az iskolának, lassan vége a vizsgaidőszaknak, kezdődnek a szabadságok, nyaralások stb. Mindenki nagyon várja ezt az időszakot, de kevesen vagyunk tisztában annak veszélyeivel. És most persze nem elsősorban a leégésről, bőrrákról beszélek, hanem szellemi veszélyekről.

Milyen szellemi veszélyek vannak a nyáron? Keresztény férfiaknak a legegyértelműbb veszély az indokolatlanul kevés ruhában flangáló hölgyek veszélye. De nem ez a legveszélyesebb dolog. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy ha elmegyünk nyaralni, fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elmentünk. Sokan vannak a gyüliben olyanok, akik nyárra hazamennek, és otthon közösség nélkül maradnak, elerőtlenednek, elfáradnak, és szeptemberre, mikor jönnek vissza már teljesen le vannak merülve. El kell, hogy teljen néhány hét, mire újra be tudnak illeszkedni a közösségbe. Ez persze nem újdonság, a Biblia is feljegyez számos ilyen esetet. Most nézzünk meg ezek közül egyet.

Illésről szól a történet, aki éppen hatalmas győzelmet aratott a baál papjain a Karmel hegyén. Nem sokkal később viszont már elcsüggedve, kimerülve látjuk viszont.

1Királyok 19
"Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába." (Nem kérdezte meg Istent, csak egyből menekült.)

"Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt." (Isten táplál)

"Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig." (Valamilyen céllal táplál)

Megszólítja Isten: "Mit csinálsz itt Illés?"

Mi lenne, ha Isten látná, ahogy a Balaton parton nézed a csajokat, vagy órák hosszat bámulod a tv-t, vagy lógsz a neten? Ugyanezt kérdezi tőled is: Mit csinálsz itt Norbi.....?

És persze mi is mondjuk a kifogásokat: "Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Isten nem vádolja, nem szembesíti a bűnével, egyszerűen csak Önmagához hívja:

"Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Elmúlik Illés félelme, jól kipanaszkodja magát Istennek (ilyet is lehet ám, nem kell, hogy mindig csak gépiesen hálát adjunk Istennek, az őszinteség sokkal többet ér!)

És aztán Isten elküldi őt dolgozni.

"Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt."

Mert a nyáron a legnagyobb veszély a hirtelen ránk szakadt szabadság, amikor nem kell korán kelni, amikor semmittevéssel múlnak a napjaink, akkor szépen óvatosan beszivárog az életünkbe a bűn, eluralkodik rajtunk és az nagyon fárasztó. Mi itt a gyülekezetben úgy szoktunk tervezni, hogy szeptembertől júniusig, és a nyarat valahogy átvészeljük, mert az úgyis olyan gyenge. De ennek nem kell, hogy így legyen, igaz hogy kevesebben vagyunk, de akik itt maradnak, azoknak meghatározó élmény lehet ez a nyár, ahogy Elizeusnak is az volt:

"Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt."

Legyen ez a nyár Elizeus nyara! Döntsük el, hogy Istent fogjuk szolgálni ezen a nyáron, aztán szeptembertől júniusig, aztán következő nyáron, és életünk végéig, ahogy azt Illés, vagy Elizeus tette!

Tényleg éljünk ezen a nyáron, ne csak mint a zombik, hogy várjuk az őszt, hanem tényleg éljünk! És ha nyárra hazautazol, keress ott is egy közösséget, ha elmész nyaralni akkor ott is keress egy közösséget, ahol elmehetsz Istentiszteletre, mert annál nagyobb öröm nincs egy nyaraláson, amikor rájössz, hogy egy teljesen idegen helyen, ahol még sosem jártál is vannak testvéreid!

Hogy ne kelljen a nyár veszélyei miatt aggódnunk, hanem mi legyünk veszélyesek az ördögre azzal, hogy harcolunk Isten országának kiterjesztéséért.

Rengeteg lehetőség van szolgálni: Jövő héten angol tábor, aztán sátoros evangelizáció, biztos vagyok benne, hogy Romániába is lehet menni Tikával, szóval rengeteg lehetőséget ad Isten, hogy szolgáljuk őt!

Legyen ez a nyár Elizeus nyara!

Isten áldjon benneteket!

Gyökössy Endre

2011-05-14T13:04:00.002+02:00

„Szenvedjétek el egymást szeretetben”

- Ez az én alapigém.
Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.
Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok.
Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült.
Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem
Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud
igazán szenvedni, aki szeret.
Jézusról beszéljek? A keresztjéről?
Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett!
Életét adta érettünk a kereszten.
Maradjunk annál, hogy az Ő követője,
a Homo Christianus csak azt az életet követheti,
amelyet Gazdája bemutatott.

A Boldogmondások margójára

(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Milyenek a keresztények a Google találatai alapján?

2011-05-06T22:04:00.000+02:00

Milyenek a keresztények a Google találatai alapján?

"A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK!

2011-05-03T21:54:00.002+02:00

Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot.

Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék.

Kultúránk évszázadok alatt fejlődött ki, amely olyan nők és férfiak harcára, bátorságára és győzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták.

Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, ... tanuljátok meg a nyelvünket!

A legtöbb ausztrál istenhivő. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsőjobb, nem politikai kényszer, nem - puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyőződésű férfiak és nők alapították, és ez egyértelműen dokumentált.

És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk.

Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja.

El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdőjelez

ni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben.

Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetőséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek.

De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további előnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT!

Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad."

John Howard

Ausztrália miniszterelnöke

1995-2007

Hiszek

2011-04-16T20:03:00.002+02:00

Sokan azt mondják: Én hiszek Istenben, én hiszek Jézusban. Hiszem, hogy Ő Isten Fia. Hiszem, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Ez mind fontos és igaz, csak nincs sok köze a hithez. Ezek a tények birodalmába tartoznak. Jézus akkor is feltámadt, ha te nem hiszed, ezeket a dolgokat a te hited nem befolyásolja. Természetesen ezeket a dolgokat kell tudni, de még egyszer mondom, ez nem hit kérdése ez ténykérdés. A hit ott kezdődik, hogy te ezekre a tényekre hogyan reagálsz.

Ez olyan, mintha bejössz a gyülibe, hellyel kínállak, mondom, hogy foglalj helyet, ide erre a kék székre, ne félj, elbír téged. Mire te: Hiszem és vallom, hogy ez a szék elbír engem! És állva maradsz. Ha sokáig ezt csinálod, egyrészt azt fogom gondolni rólad, hogy elég fura vagy, másrészt pedig azt, hogy nem is igazán hiszed el, hogy az a szék tényleg elbír téged. Ez a Jakab levél lényege, hogyha nem látszik meg a hited a cselekedeteidben, az életedben, akkor lehet gyanakodni, hogy igazándiból csak szájkaratés vagy, nincs is igazi hited.

Mondhatod azt, hogy a megtéréshez is csak hit kellett, nem kellett semmit sem csinálni, de ez sem igaz így. Neked Isten hívására lépned kellett, az nem volt elég, hogy elhidd, hogy Jézus meghalt és feltámadt. A tények ismerete alapján döntést kellett hoznod és be kellett őt hívnod az életedbe. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogy lehet az, hogy hiába hirdetem az Evangéliumot, beszélek Istenről, Jézusról az embereknek, valahogy mégsem térnek meg. Hiába éreztem Isten jelenlétét, hiába mondtam el mindent, akkor sem tértek meg az emberek. Viszont volt az életemben két alkalom, amikor elmondtam az Evangéliumot és kb 20-20 ember megtért. Egészen mostanáig nem értettem a dolgot. Most viszont rájöttem: Azokat az embereket, akikkel beszélgettem, nem hívtam fel arra, hogy térjenek meg. Míg abban a két esetben, amikor az emberek megtértek, az volt a feladatom, hogy kiálljak az emberek elé, és szólítsam fel őket arra, hogy térjenek meg. Ha tehát valakinek elmondod az Evangéliumot, mindig hívd őt megtérésre, adj neki lehetőséget, hogy elfogadhassa az örök életet. Ha pedig úgy olvasod ezt a bejegyzést, hogy sokat tudsz Istenről, Jézusról, úgy érzed van hited is, de még nem hívtad be Jézust az életedbe, akkor kérlek arra, hogy hívd be őt most az életedbe. Utána pedig keress meg és beszéljük meg, hogy mi történt veled.

Üzenet

2011-03-14T14:38:00.002+01:00

Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt. Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet
a rossz címre.
Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta azt az üzenetet, amit a nyaraló férj tévedésből neki küldött, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:

Szerető feleségemnek

Időpont: 2005 okt.13, péntek

Tárgy: megérkeztem!

Drága szerelmem,

Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni. Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk. Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.

PS.... Tényleg nagyon meleg van idelent!!!

2011-03-05T21:45:00.000+01:00

Kicsoda Jézus?

2011-02-22T21:32:00.001+01:00

Barbi története

Eljada Keresztyén Gyermek Alapítvány I. rész

2011-02-14T19:49:00.001+01:00

Az Eljáda Keresztény Gyermekalapítvány székhelye, Vésztő község Békéscsabától 30 km-re észak-keletre található. A helység román-magyar határhoz való közelsége teszi lehetővé az alapítvány számára, hogy egyszerre két különböző kulturális régióban is tevékenykedjen.
Az alapítvány négy keresztény család kezdeményezésére jött létre 1991-ben. Az alapító családok felfigyeltek arra, hogy napjainkban sok olyan szerencsétlen sorsú gyermek jövője van veszélyben, akiken segíteni lehetne. A házasságok egyre gyakoribb felbomlása, illetve bizonyos társadalmi rétegek kilátástalan anyagi helyzete miatt nevelőintézetbe kerülő gyermekek számára az állami gondozás kevés segítséget tud nyújtani, mivel egy gyermek életében a stabil családi élet semmivel nem pótolható. Az állami gondozásból kikerültek nagyon nagy százaléka nem képes későbbi életét irányítani, sokan közülük gazdasági és lelki problémákkal küszködnek, és kiszolgáltatottabbak a szenvedélybetegségek irányában is. Az alapítványt létrehozó négy család bibliai elvek alapján úgy vélte, hogy a keresztény embereknek különösen nagy felelősségük van ezen a téren, ezért úgy döntöttek, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy változtassanak ezen a szomorú helyzeten. Az alapítvány munkája megkezdésekor semmilyen jelentősebb gazdasági háttérrel nem rendelkezett. Alapítói avval a hittel indultak el, hogy Isten gondot fog viselni az ő munkásairól. És ez az ígéret valóra is vált.
Az alapítvány munkásai először a környezetükben élő hátrányos helyzetű gyermekekkel kezdtek el foglalkozni. Hétvégi programokat, kirándulásokat, nyári táborokat szerveztek számukra. Ezután felvették a kapcsolatot az állami nevelőintézetekkel is, hogy az ott gondozottak is részt vehessenek hasonló programokban. A nyári táborok és kirándulások mellett ezek a gyerekek lehetőséget kaptak arra is, hogy minden évben néhány hetet a családokkal együtt élve tölthessenek el. A munkában az alapítványt létrehozó családokon kívül a helyi Forrás Gyülekezet tagjai is részt vettek. E munka olyan eredményesnek bizonyult, hogy a gyermekek közül néhányan felnőttként maguk is az alapítvány aktív munkásai lettek.
A családok hamar felismerték, hogy a segítség, amit nyújtani tudnak, annál hatékonyabb, minél több időt tölthet el velük egy-egy gyermek. 1993-ban egy 9 és egy 12 éves fiú csatlakozhatott a családokhoz, majd később egyre több gyermek találhatott új otthonra az alapítvány jóvoltából. Mára a családban élő gyermekek száma meghaladja a tízet, de mindig kerülnek a családokhoz olyan gyerekek is, akiknek csak ideiglenes otthonra van szüksége.
Amint egyre több örökbe fogadott gyermekek talált otthonra az alapítványt fenntartó családoknál, az alapítvány tagjai úgy látták, hogy új, nagyobb, sok gyermek nevelésére alkalmas otthonra lesz szükségük. Bár erre kezdetben semmi kilátásuk nem volt, hamarosan Isten gondviselése megoldotta ezt a kérdést is. A német Sonnenstrahlen alapítvány ajánlotta fel segítségét a közösség számára. A német missziós társaság vállalta az erre a célra megfelelő terület és a szükséges építőanyagok megvásárlásának költségeit, a magyar alapítvány pedig biztosította az építkezés megszervezését, lebonyolítását, és az ehhez szükséges munkaerőt. Ennek köszönhetően az alapítvány 1996-ban megvásárolhatta a Vésztőtől 5km-re fekvő 4 hektáros mágori birtokot. A Körös holtág partján található, erdőből, rétekből, valamint művelhető földekből álló terület közepén két, összesen 900m2 alapterületű épület áll, melyek a megvásárláskor meglehetősen rossz állapotban voltak. 1998-ra önkéntes munkával elkészült két 10-14 fős család befogadására alkalmas otthon, majd 2004 őszére hosszas előkészítés és rengeteg munka eredményeképpen az épület másik szárnyában megnyithatta kapuit a Mágori Alapítványi Iskola, ami kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával foglalkozik. A másik épületben gyülekezeti, közösségi helyiségek és szállások lesznek kialakítva, amelyek lehetővé teszik majd a ma is folyó gyermektáboroztatások körülményeinek javítását.
Az építkezéshez és a befogadott gyermekek gondozásához szükséges sok munka ellenére az alapítvány folytatta a nevelőotthonos gyermekekkel végzett munkáját is, így évente közel 100 állami gondozott és hátrányos helyzetű gyermek nyaralhat az alapítvány által a birtokon szervezett nyári táborban.
Az Eljáda Alapítvány számos szolgálata közé tartozik a gyülekezeti missziókat elősegítő sátorkölcsönzési szolgálat is. Az alapítvány nagyméretű evangelizációs célra alkalmas sátrakat kölcsönöz keresztény gyülekezetek számára, továbbá biztosítja a sátrak szállítását és felállítását is.
Az Eljáda Alapítvány ma sem több néhány átadott életű család kitartó munkájánál. És bár számukat tekintve nincsenek sokan, a mögöttük álló eredmények mégis azt bizonyítják, hogy Krisztus kevesek hűséges szolgálatát is bőségesen meg tudja áldani. Munkájuk gyümölcse kiállja az idő próbáját. Sokan a környezetükben felnövő gyermekek közül beépülnek a közösségbe, és közvetítőivé válnak annak a szeretetnek, aminek eddig befogadói voltak.

Eljada Keresztyén Gyermek Alapítvány II. rész

2011-02-14T19:37:00.002+01:00

Az Erdélyi Cigány misszió

Magyarországi missziója mellett az alapítvány szinte megalakulása óta külföldi tevékenységet is folytat. Budai Lajos baptista lelkipásztor 1993-ban kereste meg az alapítványt, hogy az általa megkezdett gyermekmissziót folytassa. Lajos bácsi a romániai Hadad és Hadad-Nádasd községekben hátrányos helyzetű magyar és cigány gyermekekkel foglalkozott, de idős kora, közelgő nyugdíjazása és hazaköltözése miatt nem tudta folytatni missziós munkáját. A megkeresésre az alapítvány egy négy hetes napközis tábor megszervezését ajánlotta fel, ami a hadadi misszió első évét jelentette. Azóta minden évben az alapítvány rendszeresen táborokat szervez Hadad-Nádasdon, illetve a cigány telepen missziós munkát végez a Nádasdi Baptista Gyülekezet néhány tagjával együttműködésben. A nyári napközikben a gyerekek megtanulhatják a közösségi élet alapvető bibliai szabályait, ismerkednek a tisztálkodás szükségességével, a számokkal, a betűkkel és a keresztény élet legfontosabb elveivel. A nyári táborok minden évben két-három héten át tartanak. A munkára jelentkező keresztényeket az alapítvány viszi ki Romániába, ahol a helyi gyülekezet átadott életű munkásai biztosítják a szállást és az ellátást.
A gyermekmunka mellet legalább annyira fontos feladatot jelent a felnőttek közötti misszió. A munka kezdetekor csak egy hívő asszony (Kati) volt a telepen, és a telep átlagos gazdasági és morális helyzete is rendkívül ínséges volt. Azóta számos életet láttunk megváltozni, és látjuk jeleit, hogy ez a folyamat a jövőben is folytatódni fog. Ez reménységgel és hálával tölt el bennünket. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a hívővé lett szülők gyermekei rendezett családi háttereiknek köszönhetően sokkal jobb helyzetbe kerülnek, mint a többiek, és ezáltal esélyük van egy leküzdhetetlen akadályoktól mentes, természetes életre. Istennek hála látjuk ahogy a mag kisarjad, és bőséges gyümölcsöt hoz. Jelenleg a cigány telepen 15 bemerített felnőtt taggal, és számos érdeklődővel és barátkozóval. A cigány telepen összesen 29 házaspár, 87 gyerek és 1 egyedülálló idősebb nő él.
A nyári táborokon és a missziós munkán kívül az alapítvány fontosnak tartja, hogy anyagi segítséget is nyújtson. A szociális segítségnyújtást az alapítvány nem csak a hívők, hanem a teljes közösség felé gyakorolja. Ezért is nagyon fontos, hogy mindig tudják az alapítvány munkatársai, hogy milyen segítségre van szükség, és hogy ezt milyen módon kell átadniuk. Az ilyen „szakmai jellegű” kérdések nagyon fontosak, mert az átgondolatlan, felelőtlen, lelkileg felkészületlen segíteni akarás kárt is tud okozni, nem csak hasznot: kapcsolatokat ronthat el, anyagi függőséget eredményezhet, élősködést, érdekkereszténységet, civódásokat és még sok más hasonló bajt szíthat. Ezért nem csak az adásra, hanem az adás mikéntjére és miértjére is nagyon oda kell figyelni. Az alapítvány évente több tonna ruhát juttat ki, illetve a legnehezebb téli hónapokban (január, február) élelmiszersegélyeket nyújt. Az éves program egyik legfontosabb részét képezi a karácsonyi látogatás, amikor a gyerekek karácsonyi csomagokat, a családok élelmiszercsomagot kapnak.
A megtért családok Isten segítségével saját lábukra tudnak állni, és a segítségre lassan egyre kevesebb szükség lesz. Ezt az áldásos folyamatot látjuk jelenleg kibontakozni Nádasdon, így felmerült, hogy az alapítvány a munkát további cigány telepekre is kiterjeszti, amihez munkásokat keres. Több cigány teleppel is felvettük már a kapcsolatot, és reméljük, hogy a jövőben Isten segítségével még több ember életén tudunk segíteni.

2011-01-22T15:10:00.001+01:00

A darwinizmus elakadt – összeomlik az evolúcióelmélet?

2010-12-29T15:18:00.001+01:00

Hajléktalanoknak főznek a Kempinskiben (videó)

Képek a Romániai Bábmisszióról

2010-12-20T21:14:00.006+01:00

Az előző bejegyzésben csak tervekről tudtam írni, most, viszont be tudok számolni arról, hogy azok a tervek megtörténtek. Helyesebben úgy kell fogalmaznom, hogy Isten beteljesítette azokat.
Sokan kérdezték, hogy milyen volt, de sajnos nem lehet elmondani és leírni se azt az áldást, amit egy ilyen utazás során megél az ember. A történések egymás utániságát el tudom mondani és fényképeket tudok készíteni, de a szeretet mértékét, az örömöt, a békességet, amit kapunk ilyenkor a szívünkbe Istentől, ahogyan a szívünket megváltoztatja az Úr, ezt megtapasztalni lehet csak.
Viszont, amit tudok azért szeretnék megosztani veletek. Azért szeretem a fényképeket, mert sokszor többet mondanak el, mint a szavak.
Ha imádkoztál értünk, egy kis részletét megláthatod, hogy miért tetted, a többit pedig Isten látta és a mennyben fogod megtudni.

/A képek megtekintéséhez klikk ide/

Isten áldjon!

Romániai Bábmisszió

2010-12-13T20:57:00.009+01:00

December 17-én készülünk Romániába, most az eddigi évektől eltérően nem csak a cigány telepre szeretnénk menni. Hadad és Hadad Nádasd két általános iskolájába kb 200 gyereknek szeretnénk az evangéliumot elvinni báb előadás formájában. Emlékeztetőül a gyerekeknek az evangéliumot CD lemezeken és kifestők formájában szeretnénk adni ajándékba, a szülőknek meg a Gedeon Társaság Bibliáit. Hadad Nádasdon Karácsonyi /cipős doboz/ ajándék osztást is tervezünk, az ajándékok már vasárnap megérkeztek Nádasdra. Este a cigány telepre terveztünk menni.
Idáig Isten minden szükségletünket kirendelte, már idáig is nagy áldás volt látni, hogy mind az a terv, amit a fentiekben leírtam, hogyan született meg, hogyan adta az ötletet, hogyan rendelte ki az embereket a szolgálatra, akár a báb csoportot, vagy a plusz autót, hogy kényelmesen utazhassunk, vagy a vendég látóinkat, az ajándékokat a pénzt, azt a rengeteg ima támogatást, amit az ország különböző részeiről kapunk, és még sorolhatnám egészen a részletekig. Ez a rengeteg áldás egy kíváncsiságot ébreszt bennem, hogy mire akarja Isten az Ő népét használni vajon?
Kérlek csatlakozz hozzánk és legyél részese ennek a missziónak azzal, hogy gondolsz ránk imádságban.

Itt megismerkedhetsz a báb csoporttal közelebbről.

Isten áldjon!

Gyere el!

2010-11-12T20:22:00.006+01:00

A Golgota Gospel Kórus Szegeden koncertezik.
Gyere el, nézd meg!
Szólj, ha kell jegy!

Keresztyén fotók

2010-11-08T20:38:00.009+01:00

Szeretnék megosztani veletek egy ingyenes Internet oldalt, ahonnan sok-sok képet lehet letölteni, keresztyén fotóművészek jóvoltából. Ezeket a fotókat csak ízelítőül töltöttem fel, a többit itt találjátok meg: http://www.creativemyk.com/Isten áldjon

„Az önök bibliái életeket változtatnak meg.”

2010-09-26T19:51:00.007+02:00

1982 novemberében kórházban voltam, műtét előtt álltam. Mivel azelőtt soha se operáltak, meglehetősen féltem. Kinyitottam az éjjeliszekrény fiókját és egy Gedeon bibliát találtam benne. Elkezdtem különböző részeket és ismertebb szakaszokat olvasni belőle. Tudtam, hogy be kell hívnom az Urat a szívembe és bocsánatot kell kérnem Tőle a bűneimért, amit azon az éjszakán meg is tettem. Béke költözött a szívembe és többé már nem féltem. Az Úr átsegített a műtéten és elvette a cigaretta és az ital utáni vágyamat is. 1985-ben bemerítkeztem. Anyukám eljött megnézni a szertartást és most már ő is az Úr követője és szolgálója. Később az ő anyukája (a nagymamám) is behívta az Urat az életébe. Ma is Vele él. A legkisebb fiunk, aki most 13 éves, szintén megtért és tavaly júniusban bemerítkezett.
Látják, milyen sok mindenért adhatok hálát annak az egy Gedeon Bibliának.
Köszönöm mindannyiuk munkáját. Ne adják fel! Az önök Bibliái életeket változtatnak meg.

Marilyn Brewer
Fredericton, NB, Kanada

Igazi találkozás a Bibliával

Úgy emlékszem, hogy még diákkoromban tanultam valamit a Bibliáról, mint egy irodalmi műről, majd meg is feledkeztem róla. Aztán eltelt nagyon sok év. Éltem a mindennapi feleség és édesanya életét, de volt bennem valami hiány érzet, valami üresség a szívemben amit nem tudott betölteni semmi sem. De ebben az évben rátaláltam arra, ami hiányzott.
Már másfél éve dolgoztam a Kecskeméti Megyei Kórházban, amikor magánéletem eddigi legsúlyosabb válságát kellett átélnem. Úgy éreztem, hogy nincs semminek értelme, még az életemnek sem.
Egyik nap, amikor nagyon-nagyon magam alatt voltam, felfedeztem az íróasztalom fiókjában egy kis fehér könyvet, amelyet az elődöm hagyott ott. Újszövetség – Zsoltárok – Példabeszédek, ez állt rajta. Olvasgatni kezdtem, majd egyre gyakrabban és egyre többet olvastam belőle, végül már egész nap magamnál tartottam és, ha tehettem olvastam. Valami megérintett belőle. Talán ez volt az, ami eddig hiányzott az életemből, amit eddig hiába kerestem. Mivel nem értettem meg mindent az olvasottakból, kerestem egy közösséget, ahol kérdéseimre is választ kaptam. Így kezdtem el járni a református gyülekezet biblia óráira. És az üresség a szívemben egyre fogyott és békesség és öröm töltötte be azt. Ma már hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus az Isten fia és értem halt meg a kereszten és engem is megszabadított a bűneimtől. Ma már nem tudok és nem is akarok nélküle élni. Az Ő segítségével teljesen kigyógyultam lelki válságomból. Tudom, hogy további életemben már nem vagyok egyedül, mert Jézus Krisztus fogja a kezemet és irányítja az életemet úgy, ahogy az nekem a legjobb.
Ápolónői munkám során örömmel tapasztalom, hogy a betegek is nagy szeretettel fogadják a kórteremben elhelyezett Bibliákat.

Szabó Marianna
Kecskemét, Magyarország

Keresztény palesztin gyermekkórus énekli a Magyar Himnuszt

2010-09-12T17:34:00.002+02:00

Isten munkája a Gedeon Társaság Bibliáin keresztül

2010-09-08T21:45:00.003+02:00

Az átadott életem kulcsa
Sigurbjorn Thorkelsson, Izland volt belügyminisztere írta le azt a beszélgetést, amit egy hölggyel folytatott egy templom bejáratánál a Gedeon-szolgálatról tartott tájékoztatója után.
A hölgy a következő történetet mesélte el:
„Ápolónő vagyok, 1967-ben végeztem. A diploma átadó ünnepségen kaptam egy Újszövetséget a Gedeon társaságtól. Sok év telt el, mielőtt olvasni kezdtem volna, sőt még arra sem emlékszem, hova tettem a kis könyvecskét.
Évekkel később kaptam egy keresztyén traktátust, amelyben a Bibliai idézetek nagyon nagy hatást tettek rám. A következő éjszaka aludni sem tudtam, annyira zaklatott és nyugtalan volt a lelkem. Egyszer csak eszembe jutott az Újszövetség, amit sok sok évvel azelőtt végzősként kaptam.
Felkeltem az ágyból és keresni kezdtem a könyvet. Mindent felforgattam, míg végül sikerült megtalálnom. Pontosan erre volt szükségem.
Még azon az éjszakán üdvösséget nyertem. Átadtam az életetmet Jézus Krisztusnak, és azóta is vele élek.
Ez a Gedeon Biblia volt a Krisztusnak átadott életem kulcsa. Ápolónői munkám során is gyakran használom ezt a kis könyvet. Ha valaki ilyen munkát végez, mint én, nagyon hasznos, ha kéznél van Isten Igéje.
Mindig el szerettem volna ezt mondani önöknek és most lehetőségem adódott rá.
Köszönöm!”

Amikor legnagyobb szükség volt rájuk
Egy oroszországi, krasznojarszki találkozó alkalmával a Gedeon Társaság egyik tagja így kezdte a bizonyságtételét: „Ma három lány jött el a gyülekezetünkbe, akiket korábban sohasem láttunk.”
Majd elmondta, hogy az Istentisztelet végén a három lány előre ment, hogy a nyilvánosság előtt megvallja a hitét. A Gedeonita ennek nagyon megörült és a bizonyság tételük után odament hozzájuk, hogy adjon nekik egy egy Újszövetséget. De amikor felajánlotta nekik a Bibliát, a lányok benyúltak a zsebükbe és kis kék könyvecskéket vettek elő, ezekkel a szavakkal: "Mi prostituáltak voltunk ebben a városban. Emellett kábítószereztünk is. Elmentünk egy klinikára. Miközben ott várakoztunk, jött néhány férfi és ideadták nekünk ezeket az Újszövetségeket. Ezért vagyunk most itt ebben a gyülekezetben, és ezért tehettünk megvallást a Jézus Krisztusban való hitünkről.”
Tim Blankenship
Koordinátor

Szeged Ma

2010-08-26T18:27:00.006+02:00

Szeretnék bemutatni nektek egy internetes újságot és egy leányt. Az újság egy világi internetes újság, Szeged Ma néven működik. A leány egy mély hitű keresztény lány, Terhes Nórának hívják, talán sokunknak ismerős is, a Terhes Balázsnak a húga. Tehát a Nóri kapott egy felkérést, hogy írjon rendszeresen ennek az újságnak az Egyház rovatába.
El tudjátok képzelni, hogy milyen kavalkád keletkezik, amikor a vallásos emberek, meg a világi emberek találkoznak egy élő hitű kereszténnyel, pláne egy honlapon?
Ha igen akkor biztosan őszinte imában tudjátok hordozni a Nórit. És igazából ezért is írtam ezt a kis bejegyzést.
Itt találjátok meg a cikkeket a szegedma.hu - Egyház rovatban. Már idáig is nagyon sok hozzászólást kaptak a cikkek azokat is el tudjátok ott olvasni.
Isten áldjon benneteket!

Gyerektábor Romániában

2010-08-19T23:11:00.006+02:00

Több képet itt találsz

A múlt héten volt a cigány gyerekeknek táboruk. Egy pár gondolatot leírnék Isten munkájáról ami szembe tűnő volt a számomra.
Életem első gyerek táboroztatása volt. Négy évvel ezelőtt, amikor a Norbiék csinálták ezt a tábort és én nem mehettem, mert Isten bezárta előttem ezt a lehetőséget csalódott voltam. Nagyon szerettem volna menni, végig láttam, ahogy tavasztól kezdve az Úr elkezdte formálni a körülményeket, az emberek szíveit, ahogyan kirendelte az eszközöket, a pénzt arra a hétre és tudtam, hogy hatalmas áldás lesz mindenkinek. Nekem meg a munkahelyemen kellett dolgoznom azon a héten. Egyben egy nagy tanulság is volt a számomra, elkezdtem túl sok jelentőséget tulajdonítani magamnak és a szolgálatnak, és elfelejtettem, hogy ez Isten munkája és dicsősége nem az enyém. Nem ki akart venni Ő a szolgálatból, csak félre állított egy kicsit, hogy megértsem, hogy az Ő dicsőségét nem adja senkinek.
Az idén minden másként zajlott le bennem. Az elmúlt időben egyre élesebben látom, hogy a gyerekek felé való szolgálat által lehet előrébb haladni ott a cigány telepen. Más idők vannak, mint amikor elkezdtem nyolc évvel ezelőtt . Az adományok nagyon jó eszköz volt ahhoz, hogy kapcsolatot lehessen felvenni velük, a felnőttekkel való kapcsolat építés megint egy nagyon értékes feladat, arról a sok emberről nem is beszélve, akik hónapról hónapra jöttek ki velem. Ezeket mind folytatni kell, de a gyerekek egy következő megoldandó feladat, ami mélyebb és több felelősség. Úgy hogy az elmúlt pár évben egyre többször vissza térő gondolattá vált bennem, persze szem előtt tartva, hogy Isten mit szeretne ebből kihozni.
Az idén eszem ágában se volt gyerektáborba menni. Pünkösdkor voltam kint egy házaspárral, Zolival és Rózsával, Vésztőn tanítanak az alapítvány iskolájában. Miután hazajöttek, jelentkeztek és elvállalták a táborban a gyerekmunka vezetését. Kezdett kibontakozni Isten munkája. Összeállt a csapat, a gyerekek a pénz. Aztán kiderült, hogy nagy szükség van a táborban egy „mindenes”re, aki a háttér munkát végzi, aztán kiderült, hogy azon a héten nem dolgozunk a munkahelyemen és aztán „kiderült” a fejemben is, hogy Isten ott akar látni.
És ott voltam és átéltem, amiről lemaradtam négy évvel ezelőtt, Isten dicsőségét. Egész héten megtapasztaltam, hogy hogyan gondoskodik Isten az Ő népéről percről percre. Ebben a táborban nem lefáradtunk, pedig keményen dolgoztunk, hanem felüdültünk, mert örömmel csináltuk. A gyerekekről nem is beszélve, mind maradni szeretett volna és voltak akik sírva mentek el. De én se találtam a helyemet itthon két napig.
Olyannak tudom leírni a múlt hetemet, mint, ahogy kiültem a sátram elé hajnalban és csak néztem a természetet, a rétet, a fákat a kék eget a madarakat, a lágy hajnali szellőt éreztem és nem hiányzott a természet szépségéből semmi. Teljes volt és örömmel töltött el. A hetünk minden percéről írhatnék, hogy milyen kedvesen tálalta elénk az Úr a következő lépést amit meg kellett tennünk. Jézus beszéde jut csak eszembe ezzel kapcsolatban amikor azt mondja, hogy „az Én igám könnyű és gyönyörűséges”. Azt hiszem mindannyian el tudjuk mondani, hogy ez nem a mi szervezésünk volt, ez Istenünk munkája volt. És csak hálával tölthet el bennünket, hogy méltónak talált arra, hogy bepillantást nyerhessünk az Ő nagy munkájának egy icipici szegmensébe.
Dicsőség legyen Neki!

Így kezdődött

2010-08-18T22:59:00.013+02:00

Romániai misszió képekben ITT

A kezdetet írnám le, mert talán arra lehet felépíteni a teljes képet. Nagyon szerteágazó ez a misszió. Többről szól ez, mint azokról az emberekről, akiket a képen láttál. Magáról Istenről szól, ahogyan az ő embereinek a szívét formálja. És már látom is, hogy nem leszek képes befejezni most ezt a levelet, mert annyi minden eszembe jutott, ami csodát véghez vitt Isten a szemeim előtt.
Tehát, 2002 őszén megkért egy házaspár, hogy vigyem el az autómmal őket Vésztőre. Házat szerettek volna építeni és keresztyén kőművest akartak megfogadni. Tehát Elmentünk Vésztő-Mágorra. Mikor megbeszélték a ház építés dolgait, elkezdtünk beszélgetni, hogy mit csinálnak. Az egészből egyetlen téma maradt meg bennem, mikor a segély szervezetekről beszéltünk, azt mondta, hogy a karácsonyi csomagok, amiket külföldről küldenek ezer szám, a gyülekezeteknek küldik, hogy rászoruló gyerekeknek osszák szét. A gyülekezetek, pedig a saját gyerekeik között osszák szét, így nem oda kerül a csomagok nagy része ahova szánták. Azt mondta,hogy több száz szegény családot tud akik a gyerekeiknek még karácsonyi ételt se tudnak adni, nem, hogy ajándékot. Mivel nagy harc van a külföldi csomagokért, ők szoktak maguk csomagokat készíteni és ők szokták személyesen elvinni és odaadni azoknak, akiknek igazán szükségük van rá. Egy pár hét múlva felhívtam ezt az embert és mondtam neki, hogy én is be szeretnék állni. Tóth Andornak hívják a feleségét pedig Mayának.
Tudtam, hogy Isten helyezett ide, tudtam hogy nemcsak az ajándék osztás itt a legfontosabb, tudtam, hogy emberek életei fognak megváltozni. És azt is tudtam, hogy a gyülekezetünknek a növekedését fogja eredményezni.
De akkor még nem láttam belőle semmit.
Elkezdtem. Szegeden még két gyülekezetbe mentem el, hogy én vállalom, hogy személyesen adom oda amit össze gyűjtenek. Egyedül csináltam mindent cipős dobozokat gyűjtöttem a boltokban, járkáltam az összegyűjtött felajánlásokért a többi gyülekezetbe. A gyülekezetünkből akkor még senki nem segített. Az első nagy lecke, amit mélyen a szívembe vésett az Úr, hogy semmilyen elvárással nem lehetek senki felé, én döntöttem és csak magam helyett. Tehát annak örültem, hogy Istent szolgálhatom. Isten rengeteg csodát tett közben: a csomagoló papírt ingyen kaptam, amikor mondtam, hogy hova kell ez a rengeteg papír, a boltosok gyűjtötték a cipős dobozokat, telefonon hívtak, amikor mehettem értük, támogattak még pénzel is emberek.
Abban segített a gyülekezet, hogy az összegyűlt ajándékokat közösen csomagoltuk be.
Karácsony előtt két nappal megpakoltam az autómat és elindultam Vésztőre, hogy ott majd elmondják, hogy hogyan szokták ezt csinálni. Nagy meglepetésemre nem állt ott egy csapat akihez majd betársulok a misszióba. Andor egy pár bizonyságot mondott el, hogy hogyan segítette meg Isten az elmúlt tíz év során őket a misszióban, meg amikor bibliákat csempésztek a határon, meg, hogy most se engedik át se a gyerekruhát se a játékokat, tehát igazából csempészni kell és az se biztos, hogy kijutnak. Azt mondta, hogy nincsenek szokások, úgy csináljam ahogy tudom. Másnap reggelre hívott egy cigány bácsit, hogy mutassa meg az utat és elindultunk. Én pedig enyhén szólva, bizonytalan voltam és csak imádkozni tudtam az Úrhoz. Tele csempész árúval az autóm, ketten a cigány bácsival nekivágni az ismeretlenbe ami kétszáz km-re van a tél kellős közepén és még egy mobil telefonunk se volt.
De Krisztusért csináltam és a bibliában is láttam és az eddigi életemben is tapasztaltam, hogy Isten az övéit soha nem hagyja cserben.
És elkezdett kibontakozni az Úr dicsősége. Mikor odaértünk a határhoz hatalmas sor állt és egy fél órányi araszolás után elébünk lépett egy Román határőr átirányított egy másik sorba ami a diplomatáknak volt fönntartva és vámvizsgálat nélkül vittük át az ajándékokat.
A hosszú úton olyan értékes beszélgetés alakult ki a cigány bácsival, hogy pillanatoknak tűnt a hosszú út. Ő volt a feleségével az elsők között akik elkezdték az egészet és mesélte miken mentek keresztül, honnan indult az a telep ahova éppen tartunk. Amikor a telepen úgy éltek mint a disznók, csak azért voltak hajlandóak dolgozni, hogy italt kapjanak és állandóan részegek voltak, a házukon nem volt tető csak szalma, nem volt WC-jük tele volt emberi ürülékkel az egész telep és mikor esett az eső olyanok voltak mint a malacok. A gyerekek nem jártak iskolába.
Volt, hogy egy nyárra kiköltöztek közéjük. Nejlont vettek, hogy tetőt csináljanak a házakra ami nem ázik be. WC-ket csináltak, mentek a misszionárius csoportok segíteni, de hetente kellett váltani őket, mert kibuktak. A misszionáriusok a gyerekekkel foglalkoztak, megtanították tisztálkodni őket. Rávették a telepen lakókat, hogy verjenek vályogot, abból építettek erősebb házakat. És mindezek közepette voltak akik Krisztusnak adták az életüket. És lettek akik véresen komolyan is gondolták. A férjeik megverték a feleségeiket, a gyerekével együtt kidobta a részeg férje a házból az asszonyt télen a hóba, mert imaházba járt és az imaházat választotta a nő inkább.
Hadad Nádasd egy kis falu a régi Magyarország területén Szatmár Megyében található, Magyar falu. Egy domb oldalán helyezkedik el. A domb alján van a falu legelője és a legelő szélén van a cigány telep.
Fent a faluban két keresztyén család van a helyi Baptista gyülekezetből, akik a szívükön viselik ezt a missziót és segítik. Náluk szoktunk szállást és ételt kapni amikor megérkezünk. Meg ők segítenek amire szükségünk van bármiben. Barna és Piri, Emil és Rebekának hívják őket.
Akkor is ők fogadtak bennünket, este volt már mikor odaértünk. Leraktuk a csomagokat, aludtunk egyet, reggel lementem életemben először a telepre Gyula bácsival. És meglepődtem. Nem a nyomorúságot láttam meg. Azt láttam, hogy ezek az emberek szeretik Jézust. Talán minden alkalommal, amikor elmegyek, ezt a hatalmas jelenlétét tapasztalom meg Istennek. Azt mondta egyszer egy asszony a telepről nekem, hogy” annyira közel van hozzánk Isten, hogy éppen meg nem mutatja magát nekünk”. Ezek az emberek nem szegények. Amikor hazajövök és látom azt, hogy milyen hiábavalóságokon képesek keresztények aggódni és hitetlenül jajgatni, hogy mi lesz velük, na az szegénység. És onnantól kezdve megváltozott a szívem. Elkezdtem sajnálni az embereket akik vasárnaponként el, el jönnek gyülekezeti alkalomra. Innentől kezdve láttam a következő lépést, hogy mit kell csinálnom. Embereket kell hívnom magammal.
A következő év tavaszán már nem egyedül mentem, a Norbi jött velem, egy másik alkalommal a Balázs ,majd a Matyi, majd az Attis, utána a Gábor, majd a Gábor hozott magával valakit és sorba változtunk meg, a gondolkodásunkban, hozzáállásunkban, az Istenünk mélyebb megismerésében, ami a gyülekezetünkre, a körülöttünk lévő emberekre hatással van. Ezek az emberek mind Istent szolgálják azóta valamelyik városban. Andoréknak lelkesítő volt és nagy segítség, hogy folytatva lett Gyula bácsiék után a munka. A Nádasdi Baptista gyülekezetnek segítség, hogy foglalkoznak a cigányokkal mások is. Barnáék azóta az alapítvány segítsége nélkül a második nyári tábort szervezték meg a cigány gyerekeknek. Önállóak lettek.
És most is ezen csodálkozok, hogy Isten képes megérinteni embereket, megindítani szíveket, hogy az a 28 cigány családra gondot viseljen. És az nem számít neki, hogy helyileg hol élő emberek és az eszközök se hogy milyen formában segíti őket. Németországból, Angliából és Magyarország különböző városaiból. Mind ez azért mert Isten hűséges a szavához, hogy az övéiről mindig, minden helyzetben gondot visel.
És azon csodálkozok még, hogy mind ez az én szemeim előtt történnek.

Szeged 2008 08 24

Ház a falnál

2010-08-06T16:33:00.003+02:00

-Ha rossz leszel, elvisznek a zsidók! Nagyon régen nem jutott már ez eszébe, ahogy a szüleire is csak nagyon ritkán gondolt. Az apja mondta mindig kislánykorában, ha valami rosszat csinált. Hitte is, nem is azokat a szóbeszédeket, hogy a zsidók száraz lábbal mentek át a Sás-tengeren, meg hogy az őket üldöző hadsereg mind elpusztult, ahogy a víz rájuk záródott, de azért megtette, amit az apja mondott. Mikor nagyobb lett, biztos volt benne, hogy ez csak amolyan dajkamese, hiszen ez tudományosan lehetetlen. Igaz nem túl sokáig járt iskolába, de ennyit azért ő is tud. Igyekezett teljesen elszakadni a múltjától. Ilyet nem lehet egy gyerekkel csinálni! A saját szülei eladják rabszolgának! Hiába sírt apja, anyja, hogy mennyire szeretik, nem hitt nekik. De legalább tudta, hogy mennyit ér. Tíz ezüstöt, egy munkás napi bérét. Miután megszökött új gazdájától, és egyénileg folytatta, amire először rákényszerítették, minden egyes alkalomkor ugyanennyit kért. Egy munkás napi bérét. Tudta, ennyit ért.

Az élet kemény kézzel írt az arcán. A vendégek kezdték pedzegetni, hogy talán mégsem kellene ennyi pénzt kiadni rá, meg válság is van, meg minden, de ő hajthatatlan maradt. Ő ennyit ér. Szépen lassan összekuporgatott egy házra valót, persze nem az előkelő negyedben, ahonnan a kuncsaftjai nagy része jött esténként, hanem csak a várfal árnyékában. Sokan mondogatták még a jóakarói közül is, hogy a várfal mellett nem szabad házat venni, mert nagyon árnyékos, nem marad meg semmi, meg dohos is a fal miatt. Meg hogy a hatalmas fal teljesen elnyomja a kis házat, nem lehet terjeszkedni, végül a ház teljesen tönkre fog menni. De ő úgy volt vele, jobb így, a sötétség jótékonyan eltakar.

Minden reggel gyűlölettel a szívében ébredt. Miért éppen ő? Ott voltak a testvérei is, fiúk, akik keményen dolgozhattak volna, de annak az embernek csak ő kellett. Azt mondta, hogy vagy én, vagy az egész családot megöleti. Gyűlölte az apját. Miért nem ragadott azonnal kardot erre a szóra és miért nem koncolta fel azonnal azt a rohadékot? Ha neki egyszer gyereke lesz-ami most már egyre valószínűtleneb-gondolta, akkor inkább meghal, de azt a gyereket nem bánthatja senki. De hát ugyan ki akarna feleségül venni egy prostit?

Aztán ott volt az álma. Mindig ugyanaz. De mindig egy kicsit több. Először csak egy zsidó férfi arcát látta. Fogalma sem volt, milyenek a zsidók, egyáltalán léteznek-e, de álmában biztos volt, hogy akit lát, az egy zsidó férfi. Később kibontakozott, hogy egy félelmetes harcos, kezében véres karddal, de valahogy nem félt, úgy érezte, őt nem bántaná.

Aznap reggel kereste meg először az apja. Sok lánytól hallotta, hogyha egy bizonyos növény levelét elrágja, akkor a szíve annyira felpörög, hogy az már szinte elviselhetetlen. Mikor meglátta az apját, úgy érezte, ilyen lehet az a növény. Teljesen lebénult, miközben a szíve annyira vert, hogy már nem fért a bordái között, és szinte lehetett látni, ahogy a ruháját lebegteti. A titkos ajtón felvánszorgott a tetőre, megvárta míg elmegy az apja és csak utána kezdett őrjöngve üvölteni.

-Ha valaki látna, azt hinné, hogy megőrültem. Lehet, hogy igaza lenne.-gondolta

Szépen lassan megnyugodott és lement a szobába. Az asztalon egy üzenet várta.”Kérlek, ha tudsz, bocsáss meg! Gyere haza! Apád” Összeomlott. Napokig csak sírt, nem fogadott vendégeket, nem evett nem ivott, nem aludt. Az apja minden nap eljött, de ő képtelen volt találkozni vele.

Harmadnap, mikor végre elaludt ismét jött az álom. A férfi. De most beszélt is. -Az ÚR nekünk adta ezt a földet. Senki sem állhat nekünk ellen. De te meg fogod menteni atyád házát. Nem egy munkás napi bére az árad, hanem a Szeplőtelen Bárány Vére.

Verejtékben fürödve ébredt. Most már nem tétovázott. Magára kapta a ruháit és csak rohant-rohant. Úgy érezte nemcsak térben, de az időben is rohan vissza abba a régi, kicsi házba, ahol a szülei már csak ketten, megöregedve, a bánatba beletörve laktak. Minden lépéssel a harag, a gyűlölet, a szégyen az értéktelenség egy-egy rétege hullott le róla. Tudta, hogy van Valaki, aki szereti. Aki nem hagyja el, nem árulja el, aki nem adná el, hanem inkább Saját Magát adja oda érte. Mire a házhoz ért, már mindent megbocsátott, nemcsak a szüleinek, hanem a rabszolga kereskedőnek is.

Az együtt töltött, végigbeszélgetett, végigsírt, összeölelkezett éjszaka után új félelem költözött a szívébe. A szülei ugyanis azt is elmesélték, hogy az a régi-régi fenyegetés, hogy ha rossz leszel, elvisznek a zsidók, mégis lehet, hogy valósággá válik. Tegnap ugyanis, szinte a semmiből Sittimnél megjelent egy akkora zsidó tábor, hogy azt mesélik, hogy vannak vagy másfél millióan. A város tapasztaltabb vezetői azzal nyugtatták a polgárokat, hogy most, hogy a Jordán ilyen magasan áll, lehetetlen átkelni rajta. Biztos, hogy nem fogják megkockáztatni még jó fél évig. A zöldár nagy úr. Addig is minden nap be kell mutatni egy gyermekáldozatot a folyó istenének, és össze kell gyűjteni napi tíz aranyat a főpap engesztelési költségeire. Egyébként is Jerikó falai olyan hatalmasok, ezeknek a zsidóknak meg nincsenek ostromgépeik. Sohasem tudják bevenni a várost. Csak kitartás mind a gyermek és mind a pénzáldozatban.

El is kezdték az áldozatokat, de napról napra kézzelfoghatóbbá vált a félelem az egész városban. Ez a nyomasztó felhő ráborult az egész környékre, túl a városon, a többi kánaáni népeknek is megolvadt a szívük. Senkinek eszébe sem jutott felkeresni Ráhábot, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait, így senkinek sem tűnt fel, hogy Ráháb egyszer és mindenkorra megváltozott. Vagy a szüleinél, vagy a testvéreinél volt, vagy otthon ült és az álmain merengett, meg azon amit az a férfi mondott, hogy ő mennyit ér.

Sokszor hallotta már másoktól, hogy találkozott álmai férfiával, de persze ők nem szó szerint értették.

Amikor viszont a két kámzsás alak, aki betért hozzá levette a csuklyáját, megállt benne az ütő. Ugyanaz az arc, ugyanaz a hang:-Szalmón vagyok, Nahson fia. Elrejtenél bennünket?

Annyira könnyedén mondta, mintha azt kérdezte volna, hogy merre van a városháza, és tényleg minden annyira könnyűnek is tűnt vele. Pedig ennek a fele sem volt tréfa. Látták, hogy bejöttek hozzá, ha itt találják őket, mindannyian úgy járunk, mint az a fiatal őr, aki véletlenül nyitva hagyta a városkaput az egyik éjjel. Hat órán keresztül kínozták. Négy órán keresztül üvöltött, hogy ne bántsák, két órán keresztül pedig, hogy öljék meg. Aztán elcsendesedett. Nem is magát sajnálta volna, hanem azt a férfit. Meg az újra visszakapott családját, hiszen az árulóknak írmagja sem maradhat. És már jöttek is a király emberei:-Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék ezt az országot. Gondolkodás nélkül válaszolt:-Igaz, hogy betértek hozzám azok az emberek, de nem tudtam, hogy honnan valók. Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket.

A kamarás köpött egyet, intett a többieknek, mormolt valami alpárit, aztán eltűntek. Bezzeg, amikor a felesége éppen szüzességi hóbortban volt egy évig, a kamarás elég sokszor látogatta Ráhábot. Na, mindegy, lényeg az, hogy ezt megúsztuk.-gondolta.

Rohant vissza a férfiakhoz, akik biztosították, hogy sem őt, sem a családját nem fogják bántani, ha összegyűlnek ebben a kis házban, a falnál és kiteszik az ablakba azt a piros kötelet, amivel leeresztette őket várfalon.

Azóta sok víz lefolyt a Jordánon. Ráháb is sok mindent látott. Látta, ahogy a megáradt folyó kettévált, ahogy azt a nagy titokzatos ládát vivő férfiak beleléptek a vízbe. Látta az átkelő hatalmas népet, látta, ahogy a várfalak körül keringenek és nem akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a hatalmas falak leomlanak. Nem félt. Tudta, hogy ugyanaz a Valaki, aki akkor hazavitte, megvédi a házát, és benne a családját. Nem is kellett csalódnia. Újra és újra az ablakhoz rohant, de nem a csata kimenetele érdekelte, már ha ezt a mészárlást csatának lehet nevezni. Hiába volt a sok gyermekáldozat, a folyó istene nem tudta megmenteni őket az Élő Isten kezéből. De Ráháb szeme egyre csak azt a férfit kereste. Azt a kemény, mégis könnyed férfit. Álmai férfiát. Vicces, sosem volt romantikus alkat de hát ő tényleg álmai férfia volt. És aztán meglátta. Piszkosan, véresen, fáradtan állt meg, ahogy ránézett a házra ott, a fal romjainak tövében. A ház, amelyről azt jósolták, hogy a fal el fogja pusztítani, túlélte azt, sőt ez volt az egyetlen menedék a tomboló harag elől. Amerre csak a szem ellát, ez az egy ház maradt éppen.

Jerikó szellemvárossá vált.

Most pedig itt ez a fiú. Tiszta apja, de mégis az enyém.-gondolta. A neve Boáz.

Azt jelenti: vidámság, erő, elevenség.

Az emberi hülyeség és Isten kegyelme HATÁRTALAN!

2010-07-25T14:44:00.004+02:00

Az elmúlt héten a feleségemmel, az öccsével és az ő menyasszonyával négyesben Szlovéniában és Horvátországban kempingeztünk. Szlovéniában sokat kirándultunk, sok csodaszép helyet látogattunk meg, hat vízesést láttunk valamint ott voltunk a Száva és az Isonzó forrásánál. Horvátországban pedig Krk szigetén voltunk, ahol a tenger volt a fő napirendi pont.

Na de vissza a címben említett történésekhez. Az egyik nap az elképesztő forróságra való tekintettel gondoltam, úszom egyet. Így is tettem. Magammal vittem friss szerzeményemet, egy búvárszemüveget és egy búvárpipát is. Egy új világ tárult fel a szemeim előtt, ahogy Isten tengeri teremtményeit szemléltem. Majd egy fél órát úszkáltam-búvárkodtam, s aztán kiúsztam a partra. Aki már most tudja, hogy miért adtam a bejegyzés címének első felét, az lehet, hogy járt már úgy, mint én. Ugyanis a parton a feleségem azt kérdezte, hogy hol az autó kulcsa. A sógorom azzal nyugtatta, hogy biztos nem volt a zsebében, úgy biztos nem ment bele a vízbe. Ugye? Hm. Nem emlékeztem, hogy kiraktam volna a zsebemből. Pánikhangulat-cuccok felforgatása-semmi. Elkeseredésemben visszamentem a vízbe-az esélytelenek nyugalmával-és sűrűn imádkozva, elkezdetem keresni a kulcsot. Volt tétje a dolognak, hiszen minden cuccunk-a pótkulccsal egyetemben- ott volt a kempingben bezárva az autóba. Egyre hevesebben imádkoztam a víz alatt, búvárkodva, amikor egyszer csak megpillantottam! Kb. 20-25 méterrel a parttól kb. 3 méteres mélységben ott feküdt a kulcs a tenger fenekén, a kulcstartó részt pedig diszkréten lebegtette az áramlat. Szerinted mennyi lehetett ennek az esélye?

Amilyen rettenetes feszültség volt bennem előtte, olyan hatalmas öröm és hála töltött el mikor megláttam a kulcsot.
A feleségem azt mondta: "Úgy látszik mégsem én szeretlek a legjobban:)))))"

Én pedig csak a címben említett igazságra tudok gondolni:

Az emberi hülyeség és Isten kegyelme HATÁRTALAN!

Ott, a porban

2010-07-05T17:25:00.003+02:00

Esni fog. Ez már bevált módszer. A régi sebei a hátán és az arcán ilyenkor mindig sajognak. Megérzi az időváltozást. De nem bánja. Van valami bizsergető abban, hogy ilyenkor visszaemlékezhet arra a napra, amikor azok a sebek megváltoztatták az életét.

Komoly hívő ember volt, megtartotta a parancsolatokat. Üzletember lévén, sokat utazott, de szombaton sohasem ment egy szombatnapi járóföldnél messzebbre. Tudta, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon pedig megpihent, hát ő is így tett. Sok fogadós ismerte őt, és mindenki tudta róla, hogy egy kedves, rendes ember. Nem egy bigott vallásos, de azért odafigyel a részletekre. Mindig, mikor Jerikóban volt dolga, kicsit megborzongott, mióta tudta, hogy azt a várost nem szabad lett volna újjáépíteni, és hogy mibe is került annak az embernek, aki ezt megtette.

De aznap reggel semmi ilyesmi nem jutott eszébe, sőt...Mikor kipattant a szeme, a nap még éppen azon töprengett, hogy biztos jó ötlet-e megint nekivágni egy újabb körnek, vagy inkább hagyjuk és mire a nap döntött, az első sugarak már úton találták. Fontos volt ez az út, egy komoly üzleti lehetőség körvonalazódott ott a napokban. Mindent egy lapra tett fel. Eladta mindenét, és egy arannyal teli zsákkal indult neki a pár órás útnak. Bár kockázatos volt a dolog, mégis bizakodó volt, hiszen mindent végiggondolt, kiszámolt, tervezett, költségvetést készített, és akárhogy is forgatta a dolgot látta, hogy ennek mennie kell.

Istent is számításba vette, hiszen minél több pénzt keres, annál több jut abból Istennek a Templomba, a papoknak és a lévitáknak, akiket mindig is úgy csodált. Azok aztán tényleg nagyszerű emberek. Ott állnak éjjel-nappal Isten jelenlétében és még csak nem is érintenek semmi tisztátalant, hogy ez nehogy megakadályozza őket a szolgálatban. Bámulatos! Micsoda odaszánás, micsoda tisztaság....!

Aztán egy hatalmas dörrenést hallott, olyan volt, mint amikor az ég dörög, csak mintha sokkal közelebbről, mintha benn a fejében dörrent volna az ég. Azonnal a földre hullott, mint azok az állatok, akikkel a sachter egy pillanat alatt végez. Akkor érezte át igazán a hasonlat jogosságát és iróniáját, amikor a földön fekve hirtelen egy csomó lábat pillantott meg maga körül és rájött, hogy most tényleg ő az áldozat. Próbálta testével takarni a pénzes zacskóját, de ezek profik voltak. Minden fölösleges mozdulat nélkül, szinte rezignáltan ütötték. Hiába, ez volt a szakmájuk. Semmi személyes, ez csak üzlet. Ezzel a gondolattal dőlt az ájulás örvényébe.

Mikor magához tért már magasan járt a nap. Na-gondolta-ezt hívják úgy, hogy vérbe fagyva. Gondolatban elmosolyodott, de meg sem tudott mozdulni. De így, mozdulatlanul is újra és újra, az egész testét elöntötte a fájdalom egy-egy hulláma. A teste letiltott, és visszazuhant a jótékony ájulásba. Mikor újra magához tért, felcsillant a remény, mégpedig egy sarus láb formájában. Jól ismerte ezt a fajta sarut. Áron fiainak saruja. Ha valaki, akkor ő biztosan segít. Hálát adott Istennek, hogy elküldte érte ezt a nagyszerű embert. De az még csak nem is lassított!!! Mi van!? Hát itt vagyok, még élek! Persze szólni nem tudott, és újra kialudtak a fények. Ahogy újra magához tért, arra gondolt, hogy a vére és az út pora összekeverednek, mint oly sok hazafi vére, akik életüket adták a hazáért, de az ő vére csak baleset volt, nem tervezte, nem akarta. Ő csak egy szép, hasznos, nyugodt életet akart élni, becsületesen dolgozni, szépen lassan gyarapodni, családot alapítani, és aztán az egészet a fiaira hagyni. Így akart maradandót alkotni. Most meg itt fekszik tehetetlenül, itt a porban, és minden álma, vágya és reménye szépen lassan elfogy, elfolyó vérével együtt. Már nem is dühöngött, amikor rájött, hogy a következő tétovázó cipőpár is újra rágyorsít és kifut a látószögéből. Készült a halálra. Nemsokára YHWH előtt fog megállni. És most, itt az utolsó pillanatban be kellett vallania magának, hogy nem értette, hogy mit jelent ez a négy mássalhangzó. Bárcsak visszamehetne megkérdezni. De kit kérdezzen? Azokat a sarukat, akik elmentek mellette? Vagy azt az Istent, akinek ilyen szolgái vannak? Még mit nem! Életében először haragudott Istenre. Ilyet még soha nem érzett, pedig nem volt könnyű élete.

És akkor hirtelen, maga sem tudja, hogy hogyan és miért, annak a názáreti rabbinak az arcát látta maga előtt. Lehunyt szemével tisztábban látta, mint annak idején ott, a hegyen. Akkor távolinak tűnt, hiszen éppen csak rápillantott hazafelé jövet, de az a pillantás, ahogy találkozott a tekintetük. Abban benne volt az egész élete. És most egész közelről látta. Szinte a fülével hallotta, ahogy az a názáreti azt mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve és én enyhülést adok nektek! Mennék én-gondolta, de meg sem tudok mozdulni. Innen nincs hova. Itt most már csak az ítélet van. És akkor hirtelen rászakadt. Megértette, hogy miről beszélt az az ember. Hogy ő egész életében Isten ellensége volt, csak a maga hasznát kereste. Jót is csak azért tett, hogy mások azt mondják róla, ez igen, micsoda ember. És most ott feküdt mozdulatlanul, és egész elrabolt vagyonát odaadta volna csak egyetlen pillanatért, újra, ott, azzal a rabbival, akinek a jelenlétében annyira más volt minden. A gyerekek sem szaladtak el félve, mint amikor a léviták szigorú arckifejezését látták. Ott akartak lenni vele. Csak még egyszer. De most már késő...

Egy ágyban tért magához. Ez volna hát a Seol. Fura. Akkor miért fáj mindenem és miért vannak ellátva sebeim, miért vannak bekötözve?-töprengett. A két világ határáról a fogadósné lendülete lódította helyre.

-No, magával aztán jól elbántak! Nagy szerencséje volt, magának ma van a második születésnapja! Sokat veszített?

-Elhanyagolható-mondta és elmosolyodott, amikor rájött, hogy fogadósnénak igaza volt. Akkor, ott a porban újjászületett.

És eldöntötte, hogy ezt az új életet nem pazarolja el. Odaadta annak az embernek, aki magáról azt mondta, hogy Ő az Emberfia. Először Őt akarta megkeresni és minden időt vele tölteni, aztán megtudta, hogy megölték, de harmadnapra feltámadt. Az Első Zsenge Ünnepén kapott Istentől egy látást, amely alapján el kezdte az úton lévő embereket szolgálni. Azóta úgy ismerik: a Vándor. Járja az utat és beszélget az emberekkel. Beszélt már utazókkal, katonákkal, papokkal és lévitákkal, de egyszer találkozott már rablókkal is. Nem bántották, csak kinevették. De aznap este az egyik rabló visszajött hozzá. Ő nem szólt semmit, a rabló meg leült mellé és elkezdett beszélni. Az egész életét, a szívét kiöntötte ott, előtte. Aztán a térdeire esett és együtt kérték Isten bocsánatát. Egy újabb születésnap.

És most, hogy már annyira öreg, hogy mozdulni sem tud, mint akkor, ott a porban, az időváltozás miatt fájnak a sebei, csak fekszik az ágyban, mosolyog és az Urára gondol. Meg arra a sok emberre, akikkel beszélt az úton. Egy ideje már csak imádkozik értük, de most azt is abbahagyja. Félig lehunyt szemei előtt újra megjelenik a názáreti rabbi, de most annyira más, annyira ragyogó, de tudja, hogy Ő az. Az a fényes, dicsőséges Férfi így szól hozzá:

-Hű és igaz szolgám, kicsin hű voltál, most gyere be Atyád örökségébe.

Napok alatt is létrejöhet egy szurdok

2010-06-23T15:00:00.003+02:00

A víz vájta szurdokok kialakulásához az eddigi ismeretek szerint évmilliókra van szükség, a folyamat azonban sokkal gyorsabban, akár napok alatt is végbemehet - állapították meg amerikai kutatók.

A texasi Canyon Lake szurdok tanulmányozásából kiderült, hogy az mindössze három nap alatt jött létre – számoltak be vizsgálatukról a pasadenai Kaliforniai Műszaki Intézet kutatói a Nature Geoscience című szaklapban a Spiegel szerint.

2002 júliusában heves esőzések következményeként a Canyon Lake víztározó kilépett medréből. Bár épült csatorna ilyen vészesetekre a tó és a lejjebb fekvő Guadalupe-folyó között, az nem tudta megakadályozni a katasztrófát: hatalmas víztömeg zúdult a völgybe. Kilenc ember életét vesztette a habokban, a keletkezett károk nagysága elérte az egymilliárd dollárt. A bukóár a teljes talajborítást és növényzetet magával rántotta, csak a csupasz kőzet maradt hátra, amelyben hétméteres hasadék keletkezett.

Michael Lamb és kollégái a ritka jelenség segítségével kielemezték, hogyan is képződik egy kanyon. Légi felvételek, felszíni földmérések, az áradás során lezúduló víztömeg és annak sebessége alapján megállapították, hogy mindössze három nap kellett a szurdok kialakulásához.

A kutatók úgy vélik, hogy tanulmányuk révén jobban lehet majd rekonstruálni a régi szökőárakat. A földtörténet korai szakaszában gyakrabban fordultak elő hatalmas özönvizek. Feltételezik, hogy a Mars egyes gigászi hasadékai is hasonló elven képződhettek egykoron: a vörös bolygó számos kanyonja közül akad olyan, amelynek mélysége eléri a hétezer métert.

Forrás: index.hu

Lázár Ervin: Foci

2010-06-22T17:48:00.002+02:00

Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni.

– Apu, Isten szokott focizni?

Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci! Tele van a feje focistanevekkel, gólpasszokkal, cselekkel, bombákkal, hosszú indításokkal. A gólokról nem is beszélve. Betéve tudja a világbajnokság összes gólját... Na, ebből elég! Hol is tartottam? De kicseleznek a betűk, a téren vagyok... Fociznak a srácok a téren, egy rosszul eltalált labda nagy ívben repülne az autók közé, de ott jön egy elegánsan öltözött úr, diplomatatáskával, hopp, egy fantasztikus légstoppal leveszi a lasztit, a jobb lábáról átteszi a balra, dekázik egy kicsit, bámulatos a technikája, az égbe rúgott labda pontosan a vállára esik, vállal veszi le, egy kicsit egyensúlyozza, „fölvállazza” a fejére, pörgeti a homlokán, aztán le a térdére, pattogtatja, dekázik. Nincs mese, ez egy labdaművész. Megindul a labdával a srácok felé, a háta mögé emeli, egy oxforddal maga elé teszi.

– Na, vegyétek el – az arcán játékra kész mosoly.

A fiúk rárohannak, de a diplomatatáskás habkönnyű cseleivel szemben tehetetlenek. Már ott áll a kapu torkában, elfekteti a kapust, lő, gól. A srácok szájtátva állnak, ilyet még nem láttak. Az idegen meg már nincsen sehol. „Mi volt rajta olyan furcsa?” – kérdezi az egyik fiú. „Nem láttad, fénylett az arca!” ...Na tessék, nem vagyok normális! Most aztán ennek vége, koncentrálok és... Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük őgyeleg. Miért ne?

Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra.

– Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni.

Kivirul.

– Akkor meg lehet rá kérni?

– Mire?

– Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba.

Aha, hát erre ment ki a játék.

– Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog.

– Azt gondolom – ráncolja a homlokát –, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be.

Nem rossz! Tessék elképzelni a meccset. Öt perc van hátra, az ellenfél három-nullra vezet. A hangosbemondó bemondja, hogy a magyar csapat cserél. Limperger helyére beáll... hogy kicsoda, nem lehet megtudni, mert a nagy zsibongásban nem érteni a nevét... meg hát három-nullnál?! Ugyan, kérem!

Azért az új játékosban van valami figyelemreméltó. Látják? Hallják, ahogy elhalkul a lárma? Micsoda halotti csend. És aztán micsoda ováció! Negyven méterről, mintha zsinóron húzták volna. Ekkora gólt! De hiszen ez csak a kezdet. Sziszeg a közönség, kéjesen sóhajt, ordít, tombol. Te Úristen, ekkora játékos! Naná! Négy-háromra győzünk.

– Mit gondolsz, beáll?

– Reménykedjünk – mondom, és visszaballagok a munkámhoz. De sehogyan sem akaródzik visszajutni hozzá. A betűk helyett egyre csak azt a fénylő alakot látom a pályán.

– Istenem – motyogom magamban –, mi az neked, tedd meg már, ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nemcsak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.

Valaki megérinti a vállam. Hátrakapom a fejem. A fiam.

– Megígérte? – kérdezi.

– Meg – mondom elszorult torokkal.

Látod, Uram, most már nincs visszaút.

KIK A BOLDOGOK? (Zsolt.119.1-2)

2010-06-10T21:46:00.003+02:00

Az Ige kijelentése szerint boldog ember az, akire Isten azt mondja, hogy boldog! A világi bölcsesség szerint a „boldogság Kék Madara” roppantul kényes és nagyon kell rá vigyázni, mert könnyen elszáll! Inkább érzelem, mint valóság. Isten beszéde szerint a boldogság olyan valóság, amelynek nincs változása, mert nem emberi lélek állhatatlan érzelem-terméke, hanem a „Boldog Isten” jó és tökéletes ajándéka. (Jak.1.17)

A boldogság forrása = Jézus, a Krisztus! Akinek Krisztus Jézusa van, annak olyan minőségű boldogsága van, amely csak a mennyekben ismeretes. Aki ezt a boldogságot megkapta, az boldog, akár érzi ezt, akár nem, akár ébren van, akár alszik, akár él, akár meghalt! Ez a „tökéletes boldogság”.

Emberi értelemmel a fent idézett Igéket (Zsolt 119; 1-2) úgy érteném és úgy is magyaráznám, hogy boldog ember az, aki látja, hogy most már mindent jól csinál, mindent becsületesen intéz el, aki meg van magával elégedve! Mint például a Luk.ev.18.11-ben említett ember, aki teljes meggyőződéssel el tudta mondani Isten előtt: „hálákat adok neked, Isten, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek…!” Talán megegyeznénk abban, hogy boldog ember az, akiről mindenki jót mond! De az Igéje megdöbbent e tekintetben is! (Luk.6.26) „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!”

Ki az hát, akinek az útja feddhetetlen? Ó, nem a járásodról van itt szó, hanem a helyzetedről. Jézus az Úr, a „Feddhetetlen Út”! Ő mondta: „Én vagyok az Út… senki sem mehet az Atyához, csak Én általam!” (Ján.14.6) Bemenetele van a szentélybe a boldog embernek a „vérrel hintett” úton! „Azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által!” (Zsid.10.19-20)

És melyik az a törvény, amelyik boldoggá teszi az embert? Hiszen az Ezékiel20.25-ben azt mondja az Úr: „Én is adtam nekik nem jó parancsolatokat, a törvényeket, amelyek által ne éljenek!” És a Róma7.10-ben azt mondja az Ige: „… hogy az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra van.” És újra zeng a keresztre feszítettről a csodálatos ének: „… a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől!” (Róm.8.2) Igen! Az Úr törvénye a hit törvénye! „Törvényül hirdetem! Én fiam vagy te! Ma szültelek téged!” (Róm.3.27;Zsolt.1.7) Isten fiai lettek azok, akik Őbenne hisznek! „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által!” (Gal.3.26) Íme egyetlen törvény, amelyben járni lehet, és amely boldoggá tesz! „… futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!”

Újra előttünk van a minőségileg homlokegyenest ellenkező jelentése a szónak! Az, hogy valamit vagy valakit őrizni kell, nem tesz boldoggá senkit! Az őrök szívszorongva várják a reggelt. (Zsolt.130.6) Csak amit ellophatnak, csak ami elveszhet, azt kell őrizni, csak az értékeket őrzik. Ez személyes felelősséggel jár. És az Ige kijelenti, hogy hiába vigyáz az őriző, ha nem az Úr őrzi a várost! (Zsolt.127.2) Mi hát a jelentése, mi hát a megoldása a boldogságnak? Az Ige kijelenti, hogy: „… Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre…” Akit Isten hatalma őriz az üdvösségre, az jól meg van őrizve; de hogy őrzi a bizonyságát Istennek boldogan a „megőrzött”? A benne lakozó Szentszellem által! Így: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentszellem által!” (II.Tim.1.14)

Teljes szívvel keresni Istent? Nézzük meg, mit mond Isten Igéje a szívről! „Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az…!” „… a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások!” (Jer.17.9;Mát.15.19) És Isten felszólítja az embert: „… szerezzetek magatoknak új szívet.” (Ez.18.31) Hol van hát a „teljes szív”, hol lehet „új szívet” szerezni? Isten megígérte, hogy új szövetséget köt az emberrel, és ez Jézusban, a Krisztusban teljesedett be! „És adok nekik egy szívet, és új szellemet adok beléjük…” (Ez.11.19) Ezért járulhatunk Hozzá „igaz szívvel”! Ezért kereshetjük Őt „teljes szívvel”! Íme a boldogság forrása, Jézus Krisztus! Emberek, kiknek a szívéből „élő-víznek folyamai ömlenek”. Átmennek a siralom völgyén, és forrássá teszik azt! (Ján.4.14;7.38;Zsolt.84.7)

Ámen.

Pócsy G

Pünkösdi fényképek

2010-05-24T20:59:00.003+02:00

Pünkösdkor voltunk megint Romániában. Most Mágorról jött egy házaspár velem, az iskolában tanítanak, Zolinak és Rózsának hívják őket. Cigány bemerítkezésen is voltunk, egy szomszédos kis faluban, Mihályfalván. Ide töltöttem fel a fénylépeket: http://picasaweb.google.com/tikalele
Isten áldjon!

Testvérek

2010-05-16T14:27:00.004+02:00

Ma az Istentiszteleten arról is szó volt, inkább csak érintés-szintjén, hogy Európa mennyire elfordult Istentől. Mivel a pásztorunk amerikai, ezért ebben az is benne volt, hogy azért Amerika nem, vagy nem annyira. Ez tényleg valószínűleg így is van. Többször hallottam már ezt, de csak most jutott eszembe egy érdekes dolog, egy érdekes párhuzam:
Mert hogy volt már ilyen a világtörténelemben, hogy két ország, akik Istent tartották királyuknak, elfordultak Tőle. Először az idősebb "nővér", Izrael, majd pedig a "húga", Júda. Ez is stimmel, hiszen Európa jóval idősebb, mint Amerika. A két nővér történetét el lehet olvasni Ezékiel könyvében.
Ha a párhuzamot tovább visszük, akkor megtudhatjuk, mindkét ország végét. Először Európát foglalja el egy istentelen, pontosabban hamis isten(eke)t imádó birodalom, Amerika ezt végignézi, de nem tanul belőle, így végül azt is eléri az ítélet és azt is elfoglalja egy hasonló birodalom.
Azt nem tudom, hogy ezek a birodalmak milyen birodalmak lesznek, de elég félelmetes kép tárul elénk mind Európa, mind pedig Amerika esetében.

Egy pár régi ismerős /meg egy igazán új is/

2010-04-12T20:30:00.011+02:00

Ezek a képek az utolsó két Romániai utunkon készültek.

A legnagyobb bizonyságom Isten munkájáról az, hogy megtartja őket.

Az első kép decemberben készült, a második, pedig húsvétkor
A legnagyobb szükség most a telepen szerintem a gyerekek felé való missziós szolgálat.
Húsvétkor elég kevés képet készítettem, de azokat ITT megnézhetitek.

Üldözött Keresztények a világon

2010-04-11T14:08:00.000+02:00

Üldözött Keresztények a világon

Sabbat

2010-04-05T20:21:00.003+02:00

Olvastam egy cikket, amit egy zsidó értelmiségi srác írt, aki nem éppen ultra-ortodox a szombat tekintetében, de egyszer-kétszer kipróbálta már, hogy milyen a 21. századi szabadnap. Ez olyan durva, hogy csak a legerősebb idegrendszerűek olvassák tovább. Azt írta a srác, hogy ilyenkor nem néz tv-t (durva), nem kapcsolja be a gépet (huh), és még a mobilját is kikapcsolja (halál:))).
Szóval, igen, ilyen egy igazi pihenőnap...
Szerintem ki fogom próbálni a közeljövőben, és minden internet-, sorozat- és telefonfüggő barátomnak ajánlom.
Ahogy a Honvéd-téri református templom ajtaján van:
Isten hív! De nem telefonon, kérlek kapcsold ki!

A vírus

2010-04-02T11:34:00.002+02:00

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót.A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával.Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek.

Aztásn váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől.
Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját:
"Apu, az én nevemet kiabálja."
És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.
- Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják: - Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz.
Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:
- Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.
Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot.
Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.

- M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?
És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.
- Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz.
Megdöbbenve válaszolsz:
- De-de. Ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!
-Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.
- Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?
- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?
Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:
- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?
Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:
- Apa? Anya? Mi történik itt?
Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki:
- Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?
El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi:
- Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák a napot. Vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész.
Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:
ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?
Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban?
"A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?"

Reményik Sándor

2010-03-25T18:50:00.001+01:00

JÓZSEF, AZ ÁCS, AZ ISTENNEL BESZÉL

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium

Isten haragja

2010-03-22T20:36:00.000+01:00

Ezen a témán gondolkodtam, megosztom veletek is, hát ha van hozzáfűzni valótok.

Tehát, hogy valójában mit is fejez ki a Biblia Isten haragjának. Fel lehet ezt fogni valahogy?

A tökéletes szeretet hogyan haragudhat?

Egy kis egyszerű példa jutott eszembe:

Az ember a gyerekét azért vállalja, hogy elárassza a tőle telhető legtöbb szeretettel. Törődik vele; eteti pelenkázza, fürdeti, lemond érte mindenről, sokszor az alvásról, a szabadidőről. Dolgozik érte és tanítja. Ismeri minden kis örömét, sóhajtását, kívánságát. Mindig mellette van,együtt nevetnek és sírnak. Ameddig csak szüksége van rá, segíti. Tehát a gondját viseli.

Mi van akkor,amikor ezt a gyereket 10 évesen elengeded biciklizni a barátjával és nem jön haza időre?

És mi van akkor, ha annak ellenére, hogy előzőleg leszidtad, még egyszer megteszi?

Itt valahogy el kell bánni az engedetlenséggel. Ez a vele való törődésednek a része. Ez is a szeretetnek a része.

Házasság

2010-03-17T21:24:00.001+01:00

(A 700-as Club márc. 9-i felvétele alapján)

A szexuális szabadság komolyan károsítja a jövőbeni szexuális boldogságot az austini Szexuális Intézet munkatársai szerint. Az idegrendszert kutatók az utóbbi években rengeteg új eredményt mutattak fel a riportalany szerint. A "Horogra akadva" (Hooked) című könyv a legmodernebb kutatási eredményeket tartalmazza.

Az agyat vizsgáló szkenner segítségével kimutatható, hogy nagyon erős vegyületek szabadulnak fel a szexuális együttlét során.

Amikor a nők közvetlen fizikai kapcsolatba kerülnek a férfiakkal, az agyuk oxitocint választ ki, ami miatt érzelmi kötődés jön létre.

A férfiak pedig egy vazopresszin nevű hormont, ez köti a nőhöz.

A nőknél annyira elborítja az agyat, hogy egy 20 mp-es ölelés is létre tudja hozni ezt a kötődést.

Mindkét nem függőséget okozó dózist kap az örömhormonnak nevezett dopaminból is.

Következmény: szexuális függőség, és utódnemzés vágya!

Ez a kötődés gyengül, mikor szakítanak, és más emberekkel újabb és újabb szexuális kapcsolatot létesítenek. Ezért a családalapításnál már a felelősségteljes, hűséges kötődéshez szükséges képesség károsodik. Az agy egy idő után arra áll be, hogy elutasítsa ezeket a mély érzelmeket, amelyek szükségesek egy tartós és bizalomra épülő házassághoz. Következmény: nagyobb valószínűséggel válnak el, mint akik szűzen házasodtak.

Ezek az eredmények nem ismertek, nem terjesztik, pedig a mai fiatalok igazi szexuális vadnyugaton élnek. Sokan azt mondják, külső nyomásra, társasági elvárásra teszik, követik a szexuális szabadosság divatját. Kísérleteznek, de nem tudják, hogy biológiai alapon ennek lelki kivetülése fájdalommal és szenvedéssel jár!

A túl korán szexuális aktvitásba kezdő fiatalok közötti felmérés szerint ők is érzékelik ezt a kötődést. Bár, tudják, hogy a kapcsolat nem működik, mégis kötődnek a másikhoz érzelmileg. És ami szexuálisan történt, azt szeretnék még egyszer átélni! Akkor is, ha olyan döntést kell hozni, ami szembe megy Istennel!

A kutatók szerint szörnyű hosszú távú következményei vannak annak, hogy idő előtt tönkre teszik a normális, egészséges, monogám szexuális kötődésre való képességet.

A szexuálisan aktív kamaszok között sokkal nagyobb az öngyilkosság felmerülésének a lehetősége és rizikója, mint az önmegtartóztató életet élőknél.

A lányoknál 3x-os, a fiúknál 7x-es a valószínűsége ennek.

A szülőknek, főleg a keresztény szülőknek azt tanácsolják, hogy beszéljenek a gyerekeikkel a szexuális tisztaság fontosságáról, hiszen a szexuálisan a világ ma sokkal veszélyesebb, mint 50 éve. Ma minden 4. amerikai tini például nemi beteg.

A szkenneres kutatás kimutatta, hogy az elülső agykéreg, ahol úgymond a felelős döntéseket hozzuk, nem is fejlődik ki teljesen a 20-as évek közepéig, így bölcs és érett döntéseket nem is hozhatnak maguktól fiatal korban.

Tehát a szülők felelőssége és fontos feladata a gyermekeik irányítása, és helyes úton való terelgetése. A tudósok szerint világossá kell tenniük gyerekeik előtt, hogy igenis elvárják tőlük a szexuális önmegtartóztatást, és még a gondolatával se játszanak, vagy kacérkodjanak.

Amerikában egyre nagyobb divat az ez irányú szerződés szülő és gyermeke között szigorú feltételekkel a gyermek jövőjére, családjával való viszonyára nézve, kialakítva benne a tudatosságot, megfontoltságot és a felelősségérzetet.

Fontos lenne, hogy ezt tananyagként a suliban, és ugyanígy a gyülekezetekben is tanítsák.

A mai generáció ugyanis igényli a tudományosan alátámasztott érveket, magyarázatokat!

Tehát bebizonyosodott, hogy monogámiára és hűségre lettünk teremtve -- az Ige megint Igaznak bizonyult -- Istennél ki lehet bölcsebb???!!!

Tehát, ha megkérdőjeleződik is bennünk valami, akkor a hitünkre és a Bibliára támaszkodjunk továbbra is minden kétkedés nélkül-- a megfelelő időben úgyis minden világosságra jut és magyarázatra talál az Úr által!!!

Bosznia

2010-03-12T23:04:00.002+01:00

A múlt héten voltunk Boszniában, itt van néhány kép: Bosznia
A beszámoló később.

Legyen egy pár nevetős perced!

2010-03-07T16:00:00.002+01:00

Ha túl komor vagy és szeretnél egy kis vidámságot, kikapcsolódásként nézd meg ezt a videót.
Jó nevetést!
Isten áldjon!

Profi képek

2010-03-04T14:28:00.003+01:00

A "Jelige" egyik számában olvastam erről az oldalról: http://www.thejourneysproject.com/
Profi fotós, aki ráadásul tök jó dolgokat is ír. Angoltudorok előnyben! A "The collection" alatt vannak a képek. Jó szemezgetést!

Salamon király fala

2010-03-02T21:43:00.002+01:00

Kedves Kovács Matyi barátunk küldött nekem egy cikket Salamon király építkezéseiről. Érdemes elolvasni:
Salamon király fala
Köszi Matyi:)
(kép: NatGeo)

Urunk jósága és hatalma

2010-02-25T14:19:00.002+01:00

Múlt hét pénteken felhívott valaki telefonon, hogy a honlapunkon megtalálta a telefonszámomat és neki bizony kérdései lennének. Azt mondta, hogy ő maga lepődött meg a legjobban, hogy volt mersze felhívni egy teljesen idegent. Találkozni szeretett volna. Azonnal beindultak a tekervényeim, hogy vasárnap kellene, mert akkor nekem nem kell plusz egy napon átmennem Nyíregyházára. Az Úr azonban meggyőzött, hogy ez a feladatom. Így szombaton találkoztunk és egy jót beszélgettünk. Sok időre nem tudott elmozdulni otthonról, mert a felesége bármelyik pillanatban szülhetett. Nagyon félt attól, hogy Isten meg fogja büntetni, mert bűnös dolgokkal küszködik. Látható volt rajta, hogy hisz és teljesen ráillett az amit Pál mond a Róma 7,14-25-ben.
Ahogyan közösen elolvastuk, magára ismert. Biztosítottam róla, hogy mindannyian küszködünk a bűnös testünkkel és hogy ez a szakasz bármelyikünkre ráillik, de ezért Isten nem fogja megbüntetni egy beteg gyermekkel. Összességeben egy nagyon jó beszélgetés, imádkozás volt.

Másnap hárman maradtunk alkalom után és imádkozni kezdtünk. Ima közben kaptam egy sms-t, a szombati emberke írt, hogy most császározzák a feleségét, imádkozzak értük. Isten jósága és hatalma teljesen lenyűgözött! Az, ahogyan irányítja az ember lépteit semmihez sem hasonlítható. Nem hamarabb és nem később találkoztunk, hanem pontosan időben. Szombaton megnyugtatta az Úr a lelkét, hogy nem lesz semmi baj és megengedte, hogy vasárnap imádkozzunk értük. Adott Attilának (így hívják) valakit, akivel beszélhet és aki imádkozhat értük. Micsoda időzítés és gondoskodás!
A kisfiúnak nem lett semmi baja, teljesen egészséges, a fiatal anyuka szintúgy. Áldott legyen az Úr Jézus Krisztus mindazért, amit nekünk embereknek ad!
" Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket." -2 Péter 1,3

2010-02-21T20:18:00.003+01:00

"Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" (egy amerikai iskolában lelőttek egy kislányt, aki meghalt. Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott)

"Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: "Menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből." És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmet adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?

Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében.... terrortámadások, iskolai lövöldözések, stb. Lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában... - a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a felebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszel, és azt mondtuk: rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés, valamint a véres, pofozás, a megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk, fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég hosszan és alaposan gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK."

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló"

és a válasz:

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. Furcsa, mennyire hisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén "hisz" Istenben. Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálón, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában a munkahelyen. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztény a hét további részében.

The Incredibles-A hihetetlen család

2010-01-26T15:48:00.001+01:00

Szoktam rajzfilmeket nézni. Arra jöttem rá, hogy manapság szinte már nincs is olyan sikeres "normális" film, ami bármilyen értéket közvetítene, de a rajzfilmek egy részében még van. Valahogy oda mentették át a mondanivalót:). Szóval valamelyik nap megnéztem a Hihetetlen család című rajzfilmet, aminek a története a következő: Egy időben(kb a 80-as 90-es években) sok Superman-szerű lény élt Amerikában, de sorra beperelték őket, és végül is megállapodtak abban, hogyha elrejtik személyazonosságukat és szuper képességeiket, akkor-átlagos embernek álcázva élhetnek, csak ne keltsenek semmi feltűnést. A főszereplő család el is kezdi ezt az életet, szépen csendben élnek feltűnés nélkül. Azonban a férj nagyon szenved, nem tud kivetkőzni a bőréből. Ő egy "szuperman" és kész. Küzd ellene, de nem sokáig tudja elrejteni emberfölötti képességeit. Csak akkor boldog, ha embereket menthet meg, szörnyeket fékezhet meg stb., mert erre lett teremtve.
Ugyanez igaz ránk, keresztényekre is. Te egy különleges ember vagy. Nem kell különlegessé válnod, nem kell azon dolgoznod, hogy "szuperman" legyél, mert már az vagy.
Élhetsz egy rejtőzködő keresztény életet, de szenvedsz benne. Elhitetheted másokkal, vagy akár magaddal is, hogy te csak egy átlagos hétköznapi ember vagy, de a helyzet az, hogy hozzád képest ez a "szuperman" csak egy kis kezdő. Az egyik testvéred -Józsué pl, aki ugyanolyan hívő ember volt, mint te, megállította a Napot!!!!
A rajzfilmbeli "szuperman" egyébként eléggé elkényelmesedett, megpocakosodott a hétköznapi életben. Neki is szüksége volt a mindennapi testgyakorlásra. Pl vagonokat emelgetett:). Nekünk is szükségünk van erre. Kezdd a napodat Istennel!
Ments meg te is embereket, mint a "szuperman" a rajzfilmben!
Élj annak fényében, aki vagy!
"Légy bátor! Légy erős szívű!"

Én VAGYOK

2010-01-14T20:51:00.004+01:00

Amikor az Úr elhívta Mózest, Mózes megkérdezte:-Mi a neved?
Ki válaszolt a kérdésre? Az Úr angyala, Jézus. -Én VAGYOK-mondta.
Kicsoda? -Én VAGYOK.
Pál így ír a Kolossebeliekhez írt levélben, az 1,16-17-ben:
Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek;
És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.
Ezért mondhatta Mózes:-Induljatok vágjatok keresztül a tengeren!-és a tenger kétfelé vált.
Hogyan tette?
Úgy, hogy a VAGYOK szólt.-Induljatok-mondta Mózes, kinyújtotta a botját a tengerre és a tenger kétfelé vált. -de nem a bot tette, hanem a VAGYOK.
Ugyanígy szólt Illés is és tűz jött le az égből. A VAGYOK szólt.
Egy napon egy fiatal lánynak Názáretben váratlanul angyal jelent meg és lényegében a következőket mondta neki:
-Mária Isten igéje kisbabává lesz a hasadban.
Hogyan lehetséges ez? Kérlek, magyarázd meg.
-Nem tudom jobban megmagyarázni.
-Kérlek segíts, hogy megérthessem.
-Nem tudok segíteni.
Senki nem érti. A végtelent nem lehet szavakkal megmagyarázni. Még az értelmünk, az elménk is teremtve van, hogyan foghatná fel a teremtőjét.
Csak annyit tudhatunk, hogy a korlátlan úgy döntött, hogy egy testbe korlátozza magát. Mária hasában az örökkévalóság testé lett. Mária megszülte a gyereket és Jézusnak nevezte el. De ez a név nem a teljes neve volt, mert csak annyit jelent Megváltó, Szabadító, holott Ő volt a VAGYOK.
Jézus nevet kaptuk, hogy így nevezzük a VAGYOK-ot, és Jézus valóban minden név fölött való név. Ő volt a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega, azelőtt pedig a VAGYOK. És ezen a földön járt.
Amikor megmozdítod a karod, már ezzel is azt mondod, hogy Jézus él. Az Ő általa teremtett erő nélkül nem tudnád megtenni. Ő az az erő, amely a szívedet mozgásban tartja, Ő tartja életben a testedet.
Gondolkozz csak el rajta, hogy Pál azt mondja, Jézus a VAGYOK az az erő, amely az atomokat össze tartja. Ha nem tenné meg , az egész világ, beleértve a karodat és a szívedet is, darabokra hullana szét. Ezt mondja a Zsidókhoz írt levél1,3 is: Isten Fia hatalmának szavával tartja fenn a mindenséget.
Valaki megteremtette ezt a csodálatos bolygót,ezt a földet és aztán ez a Valaki lejött és ezen a földön járt. Van olyan hatalmas, hogy megteremtse és fenntartsa ezt a porszemet az univerzumban.
És ha ez nem elég, gondolj csak magadra, egy porszemre a földön, a másik porszemen.
A mindenség végtelen teremtője elhatározta, hogy megvált téged és benned fog élni.
Miért?
-Én VAGYOK.
Tehát lejött a földre és amikor az általa választott nép vezetői megharagudtak rá és azt mondták:-Ábrahám a mi atyánk!
-Szelíden így válaszolt nekik:-Mielőtt Ábrahám lett, Én VAGYOK.
-Isten káromlás!-kiabálták.
-Nem, Én VAGYOK.
-Hogyan lehetnél te a VAGYOK mikor csak harminc éves vagy?
-Én VAGYOK
És keresztre feszítették.
Nem tudták, hogy a halálnak, a sírnak nincs hatalma fölötte, mert neki van hatalma a halál és a sír felett.
Feltámadt a halálból és ismét csak azt mondja, hogy:- Én VAGYOK

Véleményem A viskóról

2010-01-11T14:56:00.002+01:00

Nem sokkal ezelőtt tudomást szereztem egy könyvről, amiről azt mondták, hogy olyan hatással lehet a generációnkra, mint a maga idejében Bunyan A zarándok útja című műve. Természetesen kíváncsi lettem és el akartam olvasni William P. Young A Viskó című könyvét.

Az első 80-90 oldal megrázza az embert. A történet arról szól, hogy egy Mackenzie nevű embernek van egy szép kis családja, felesége, öt gyermeke. Egy kirándulás alkalmával egy őrült gyerekgyilkos elrabolja a hat és fél éves kislányát, és megöli. Nehezen túllépnek a tragédián, de kiderül, hogy Mack rejteget magában dolgokat. Isten pedig levélben meghívja őt egy hétvégére abba a viskóba, ahol megölték a kislányát. Nem szándékozom leírni a történetet, mert azt már megtették, de ennyi kellett a tisztánlátáshoz.
Ez a rész mindenkit megérint, hiszen nem sok olyan ember van, aki könnyedén el tudna menni egy gyermek bántalmazása mellett érzelmek nélkül. Talán ez is a lényege. Alapot ad a könyvnek és nem tudod letenni. Ebben a részben azonban nincsen semmi „teológia”. A könyv hátlapján azt írják, hogy ez egy regény és nem pedig teológiai értekezés. Ezzel szemben igencsak belemászik a teológiába.

A továbbiakban Mack találkozik Istennel, és nagyon sok jó dolgot beszélnek. Akkor kezdett furcsa lenni számomra az egész, amikor alá-és fölérendeltségről beszéltek a Szentháromságon belül. A „Bajnokok reggelije” című fejezetben azt mondják, hogy semmiféle ilyen viszony nincs közöttük. Ezzel szemben az 1Korinthus 11,3-ban ez áll: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.” Most, hogy ez pontosan milyen „alá-és fölérendeltségi” viszonyt jelent, azt mindenki gondolja át maga. Nekem ez jutott eszembe, viszont igyekeztem nem gondolni rá, mert „Biztosan velem van a baj, nem értem eléggé a könyvet”.

Ezután kaptam néhány figyelmeztetést, hogy óvatosan olvassam a könyvet, mert nagy vitákat okozott, ugyanis vannak benne a Bibliával erősen nem egyező gondolatok. Ezeket a kommenteket direkt nem akartam elolvasni, nehogy befolyásoljanak a véleményalkotásban, és figyelmesen kezdtem olvasni.

Az „Imhol a bíró” című fejezetben Mack Isten bölcsességével beszél egy barlangban. Kiderül, hogy azért jött a barlangba, hogy ítéleten vegyen részt, ahol nem őfelette ítélnek, hanem ő lesz a bíró. Ítélnie kell Isten és az emberi faj felett, mivel ezt már úgyis sokszor megtette, így gyerekjáték lesz a számára. Öt gyermeke közül ki kell választania hármat, akiket a pokolra küld. Nyilván erre nem képes, nem akar bíró lenni. A bölcsesség azt mondja neki: „Akkor tehát feltételezed, hogy Isten ezt minden gond nélkül megteszi, te bezzeg képtelen vagy rá?” (165. oldal). Azt sugallva ezzel, hogy Isten senkit nem küld ítéletre, nincs is ítélet, a gyermekei felett nem tud ítéletet mondani. A kérdés, hogy ki Isten gyermeke? János 1,12-13: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Aki befogadta Krisztust, és hisz Benne, az Isten gyermeke és nem mindenki az. Aki nem fogadta be, az „csupán” teremtménye Istennek, bár a lehetőség számára is adott, hogy gyermekké váljon. Aki nem hisz, ítéletre megy.
A 171. oldalon ezt mondja a bölcsesség: „Mackenzie, az ítélet lényege nem a pusztítás, hanem a helyreállítás.”. A kérdés, hogy kinek a helyreállítása? Elég, ha az Ószövetségre gondolunk, amikor Isten ítéletet tartott az Ő népe felett, és a maradék volt az, ami helyre lett állítva. Pl.: Ézsaiás 10,22: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.” Lesz ítélet és csak az menekül meg, aki befogadta az Igét, a Fiút.

A 186. oldalon és előtte arról beszélget Mack Jézussal, hogy mit is tett Jézus és mit szeretne elérni. Elmondja Macknek, hogy Ő soha nem volt keresztény és nem is az a célja, hogy bárkit azzá tegyen. Ha a kereszténységre, mint vallási rendszerre gondolunk, akkor ezen nincs is mit csodálkozni, és nem is elvetendő a gondolat. Viszont, ha úgy gondolunk a keresztényekre, mint a Messiás, a Megváltó követőire, akkor igenis az a cél, hogy kövessék a Megváltót az emberek. Vagyis kereszténnyé legyenek. De ez talán inkább csak lovaglás a szavakon. „Azok, akik szeretnek engem, a világ összes létező rendszeréből jönnek. Korábban buddhisták vagy mormonok, baptisták vagy muzulmánok, demokraták, republikánusok voltak, és vannak, akik egyáltalán nem jártak el szavazni, és soha nem voltak részesei semmiféle „vasárnap délelőtti” vagy más vallási szervezetnek. Követőim közül sokan gyilkosok, mások meg álszent, önigazultságukban bízók voltak. Vannak közöttük bankárok és tudósok, amerikaiak és irakiak, zsidók és palesztinok. Nem arra vágyom, hogy kereszténnyé tegyem őket, hanem arra, hogy újjászületésük által egy testté: Papa fiaivá és leányaivá, azaz az én fivéreimmé és nővéreimmé váljanak. Hogy az én Szerelmesemmé, Menyasszonyommá legyenek!”
Ezt a Viskó Jézusa mondja Macknek. Ami hiányzik az újjászületés elől az a bűnbánat és maga az újjászületés azt jelenti, hogy az ember kereszténnyé lesz, Krisztus követőjévé. Itt azt mondja, hogy aki Krisztus elé kerül, az mindegy hogyan élt a világban, újjászületik. Legalábbis én így értem.

A következő furcsaság a könyv vége felé van. Mack elindul túrázni Papával (az Atya), aki meg akarja neki mutatni, hova tette kislány testét a gyilkos. Útközben kiderül, hogy azt szeretné, ha Mack megbocsátana a gyilkosnak, amire Mack érthető módon negatívan reagál. Papa erre így válaszol: „Mack, az, hogy te megbocsátasz ennek az embernek, a részedről azt jelenti, hogy átengeded őt nekem, és lehetővé teszed, hogy megváltsam őt.” (229. oldal). Vagyis az ember határozza meg azt, hogy Isten kinek bocsát meg és hogy Krisztus kiért halt meg a kereszten? Ha én nem bocsátok meg valakinek, akkor Isten sem tud? Maga az üzenet a megbocsátásról nagyon jó, de vajon akadályozhatom én az Istent? Róma 9,15: „Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”. Nehogy már én mondjam meg, hogy Isten kinek bocsásson meg!!! Egyébként a könyvön végigvonul a szabad akarat állandó ismétlése, és szinte olyan, mintha Isten nem uralkodna az emberen, hanem az embertől tenné függővé a tetteit. Ha az ember akarja, akkor megteszem.

Nyilván vannak olyanok, akik nálam sokkal szebben és mélyrehatóbban meg tudják magyarázni ezeket a dolgokat. Én ezeket találtam furcsának a könyvben (egyebeket is, de ennyi elég). Nagyon sok jó gondolat van benne: ítélkezésről (ami miatt egyébként kétszer meggondoltam, hogy én most meg akarom ítélni a könyvet és az írót, vagy csupán Istennek engedelmeskedek, Aki azt mondja: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1János 4,1)), vallási elképzelések levetkőzéséről, szabadságról (néha túlzottan is) stb..

Az íróról annyit, hogy nem hisz abban, hogy Krisztust büntette az Atya helyettünk, mert Ő nem büntet senkit, annyira szeret, nem hisz az ítéletben, a pokolban, ahogyan az a Bibliában megjelenik. A könyvben egy halom érzelem van, a Szentháromság egyfolytában csókolgatja egymást és mivel az Atya és a Lélek nőként jelenik meg, egyfolytában arra vártam, hogy Jézus mikor smacizza le a Lelket. Két webcím, ahol hallgatható és olvasható az író véleménye a helyettes áldozatról és egyebekről:
http://rock-life.com/files/shakcomp.mp3 – ez mp3 (angol)
http://morebooksandthings.blogspot.com/2009/03/transcript-of-interview.html – ez a leírása.

Még annyit, hogy nem érdemes összehasonlítani Bunyan művével, szerintem az azért jobb ennél. Aki meg tudja ítélni az ilyen dolgokat, az olvassa el a könyvet, és a rosszat dobja ki. Érzelmi szinten a könyv tényleg képes felkelteni az emberben a vágyat Krisztus után. Csak nem mindegy, hogy melyik Krisztus után. A jó dolgok között ügyesen el vannak rejtve a „furcsa” (értsd: istentelen) dolgok és nagyon könnyű elcsúszni fölöttük. Ha olvasod, akkor tedd nagyon óvatosan.

Újévi jókívánságok....helyett!

2010-01-03T17:13:00.002+01:00

Nem tudom, hogy mennyire vagytok tisztában hazánk jelenlegi helyzetével, de attól tartok, hogy a legtöbben csak homályosan sejtitek, hogy gond van, de nem tudjátok, hogy milyen nagy a baj. Sokan ráfogják a válságra, de ez ne tévesszen meg benneteket, ez annál sokkal több. Magyarország körül szorul a hurok, és ez fojtogatja az egész országot.
Azok, akik már rájöttek, hogy baj van, úgy vélik, hogy majd a kormányváltás mindent megold! Tévednek! Magyarországra olyan kényszerpályát kényszerítettek rá, hogy a legtisztább és legjobb szándékú kormány sem tudna kivezetni bennünket a bajból.
Egyetlen lehetőségük maradt nekünk, magyaroknak...
Könyörögnünk kell Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk.
Nincs más lehetőségünk.
Arra kérlek, ha hívő ember vagy, akkor kezdj el imádkozni a nemzetünkért, és mond ezt el más hívő barátaidnak is, hogy minél többen imádkozzunk hazánkért. Hiszem azt, hogy Istennek van még terve a magyar néppel. Tudod honnan tudom? Nézd meg a Himnuszunkat! Nem ismerek mást himnuszt, ami egy Istenhez szóló ima lenne. És Isten meghallgatja az imát.

"Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!"

Az utolsó versszak pedig így szól:

"Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!"

A szeretet himnuszának karácsonyi változata

2009-12-24T14:23:00.004+01:00

Dr Hamar Norberttől kaptam az alábbi átalakított igerészt, gondoltam közreadom, így Karácsony táján:

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.

Boldog Karácsonyt!

Minden Relatív

2009-12-17T12:03:00.002+01:00

Tudtátok, hogy minden relatív? Ha nem, akkor nézzétek meg ezeket a képeket:
Minden relatív

Agyagos utca

2009-12-14T21:40:00.003+01:00

Ma voltunk a gyülivel az Agyagos utcai fogyatékos gondozó intézetben, ahol adtunk az ott lévő gondozottaknak-gyerekeknek és felnőtteknek egy kis műsort, és egy kis ajándékot. Cserében ők is megmutatták, mit tudnak.
A képek önmagukért beszélnek:
Agyagos utca

Tomi története

2009-11-28T20:22:00.002+01:00

Az Emberi történetek egy újabb bejegyzését olvashatjátok. Amennyiben nektek is van hasonló történetetek, írjátok le, hogy ti hogyan találkoztatok Jézussal, és én meg jól felrakom a blogra. Áll az alku?

Adrian Plass

2009-11-17T17:43:00.002+01:00

Szeretnék idemásolni az általam egyik legbátrabb keresztény írónak tartott Adrian Plass tollából egy gondolatot (Valószínűleg ő maga is meglepődne, ha megtudná, hogy így jellemezte valaki:)):

Nézzék-kezdtem-, lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, Isten azt mondja, vannak ma este itt néhányan, akiknek meg kell bocsátaniuk neki. - Hirtelen megrémültem attól, ami elhagyta a számat. -Természetesen-tettem hozzá gyorsan-, Ő nem tesz semmit, ami miatt meg kellene Neki bocsátani, de ez néha mégis nagyon nehéz. Úgy értem nem túl könnyű vádat emelni olyan valaki ellen, aki soha semmi rosszat nem tett.- Ekkor egyszerre csak úgy tűnt, egyértelmű, hogyan kell folytatnom. - Úgy értem, vannak köztünk néhányan, akik, mint a kisgyermekek, legszívesebben felmásznának Isten ölébe, és kis ökleikkel a mellét püfölnék, ezt kiabálva: "Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek! Kértelek, hogy segíts, de te nem segítettél! Tudtad, mit érzek, tudtad, mire lett volna szükség, és te mégsem tettél semmit! Azt mondtad, hogy szeretsz, de ez nem igaz! Ha szeretnél, tettél volna valamit, de te nem csináltál semmit! Gyűlöllek!"
Ekkor Geraldra pillantottam. Döbbenet ült az arcán. Eszembe jutott, amikor még csak kisfiú volt.
-Amikor a fiam még kicsi volt-folytattam, remélve, hogy Geraldot nem bántom meg-, néha ő is ugyanezt tette. Először iszonyú dühbe gurult, azután, amikor belefáradt a panaszkodásba, odabújt az ölembe. Aztán, amikor a sírás már minden energiáját elvette, egyszerűen elaludt, és én ott tartottam őt még jó sokáig. És ami a legfontosabb, ami azt hiszem tényleg a legfontosabb, hogy keresztül kellett mennie a harcon és a haragon, hogy kijöjjön belőle a fájdalom, de ezt az általa ismert legbiztonságosabb helyen, az én karjaimban tette.

Balázs Története

2009-10-28T21:03:00.001+01:00

Az Emberi történetek című rész újabb résszel bővült:
Balázs története

A gyülink mindennapjai

2009-10-17T19:04:00.002+02:00

Ha szeretnéd megnézni, hogy hogyan is zajlanak nálunk az Istentiszteletek, akkor ezek a képek segíthetnek:
Golgota Szeged 2009. október

Alíz története

2009-10-11T20:45:00.003+02:00

Nem hívő családban születtem,a nagynéném az egyetlen,aki keresztény.Ő volt az egyetlen akitől hallottam Istenről és Jézusról még kisgyerekként,akkor még,gyermeki hittel,ugye,szimpatikus volt a "dolog".Aztán,amikor suliba kerültem,elég sokat piszkáltak és csúfoltak az osztálytársaim,ennek hatására megutáltam Istent és őt hibáztattam mindenért.Egy időben,7-ikes korom körül öngyilkos is akartam lenni-nem komolyan (pl.:nem vágtam föl az ereimet - csak próbáltam),csak foglalkoztatott,hogy: "Mi lenne,ha...".Emellett igyekeztem,amennyire lehet,távol maradni a sulitól - bármi áron.

Középiskolában javult a helyzet,ami az osztályt illeti,viszont ekkor kezdődött a fogyókúra őrületem,beleestem az anorexiába (majd 60 kilóról 46-ra fogytam),és faltam az ezzel kapcsolatos irodalmat (is).Emellett foglalkoztattak a "furcsa lények"ről szóló könyvek.Plusz még bele voltam zúgva egy sztárba,mint vak a szakadékba.

2008-ban,egy nyaraláson furcsa gondolatom támadt: "ha így folytatom,a pokolban fogok kikötni".Ez sehogy se hagyott nyugodni.Elmondtam anyunak is,de a válasza nem elégített ki,éreztem,hogy nem stimmel,úgyhogy mikor hazaértünk,utána beszéltem a nagynénémmel skypeon.Mondtam neki,hogy: "nem akarom elszúrni az életem".Akkor mondta el az evangéliumot,és így tértem meg.Ez azért ís csoda,mert,mint mondtam tiszta szívből utáltam Istent,ha valaki abban az időben azt mondta volna,hogy keresztény leszek,kinevettem- vagy elküldtem volna a francba az illetőt a fenébe.A megtérésemtől idáig is sokat formált már rajtam Isten,ahhoz képest amilyen voltam :kiszabadított többek között az anorexia és a sztárimádat fogságából is.Persze még van rajtam mit csiszolni,de hát ez egy életen át tartó folyamat,de hiszem,hogy ha Isten ezt már elkezdte bennem,nem fog félmunkát végezni.

Röviden ennyi.

Te is imádkozz azért,hogy Isten használja ezt a bizonyságtételt az emberek életében az Ő akarata szerint.

Alíz

A bezzeg falu

2009-09-28T19:36:00.001+02:00

Itt van egy videó, amely az egyetlen lehetséges megoldást kínálja a cigánykérdésre. Ha van rá 10 perced nézd meg: A bezzeg falu

Jön-e már végre?

2009-09-25T17:09:00.004+02:00

Amikor Jézus itt járt a földön, kb 2000 évvel ezelőtt, azt mondta, hogy egyszer majd vissza fog jönni. Akkor már nem úgy jön el, mint először, nem mint szenvedő szolga, hanem mint Úr és Király. Azt is mondta, hogy lesznek jelei annak, hogy az Ő visszajövetele közel van. Több jelet is említ, ezeket elolvashatod a Máté Evangéliuma 24. fejezetében. Én ezek közül egyet említenék meg. Pontosabban szeretnék egy tesztet végezni rajtad, ami alapján lemérhetjük, hogy Jézus visszatérése közel van-e már.

Amennyiben a következő igevers igaz rád, akkor nemsokára jön már vissza: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Most lehet, hogy azt mondod, hogy ez rád nem igaz, benned a szeretet nem hidegült meg. Menjünk tovább, nézzünk egy példát: Becsönget valaki az ajtódon, egy ismeretlen, azt mondja, hogy ő egy utazó és megkérdezi, hogy alhatna-e nálad ma éjjel? Mit válaszolsz? 99,9%-ig biztos vagyok benne, hogy teljesen meg lennél döbbenve és elutasítanád. Miért? Mert fogalmad sincs, hogy ki az, lehet, hogy kirabol, és/vagy megöl. Természetes, hogy nem fogadsz be idegent a házadba, hiszen annyi mindent hall az ember, hogy mennyi gonoszságot követnek el idősek, gyerekek, vagy egyszerűen csak jó szándékú emberek kárára. És máris igaz a vers: Mivel pedig megsokasodik a gonoszság... Merthogy nem volt ez mindig így. Régen épp az volt a természetes, hogy az utazók általában találtak maguknak magánembereknél szállást éjszakára. A fönti versben Jézus nem hibáztat senkit azért mert meghidegült benne a szeretet, egyszerűen csak az "utolsó idők" egy jeleként említi.
Szóval, úgy tűnik, már közel van...

E-58, avagy én vallásos akarok lenni!

2009-09-18T16:27:00.006+02:00

Ha az ember környezetében élők felfigyelnek arra, hogy te valahogy más vagy, akkor elég bizonytalanul, a szavakat keresve azt szokták kérdezni, hogy akkor te vallásos vagy-e. Erre én eleinte azt mondtam, hogy nem és el kezdtem kifejteni, hogy mi a különbség (szerintem) a vallásosság és az általam igazinak gondolt kereszténység között. Egyszer egy református barátom játszotta el velem ugyanezt, provokálóan azt kérdezte, mióta vagyok vallásos. Természetesen a föntiek szerint jártam el. Aztán elmondta, hogy ez csapda volt, mert ők tanulták a teológián, hogy az új-protestáns kisegyházakhoz tartozók így szoktak válaszolni. Hm..ez elgondolkoztatott. Nyelvtanár lévén elkezdtem a szót ízlelgetni, és arra jutottam, hogy az az ember a vallásos, aki vall, merthogy ez a szótő. Tehát ha megvallom a hitemet, akkor vallásos vagyok. Aztán néhány nap múlva már úgy szerettem volna, hogy újra megkérdezze, hogy rávágjam, hogy igen, és hogy nem emlékszik, amikor együtt mentünk az egyik koleszba evangelizálni, de hát az ilyen alkalmak nem jönnek el még egyszer...

A másik dolog a vallásossággal kapcsolatban a most szerdai Bibliaórán volt, amikor is az Ézsaiás 58-at tanulmányoztuk. Ebben a részben a különböző vallásos cselekedeteket értelmezi, magyarázza Isten, olyan dolgokat tesz helyre, mint pl. az ima meg a böjt: "Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt."
Tehát ilyen az igazi vallásosság, amit nem kell szégyellni, azt bátran lehet vállalni.

Maris Bizonyságtétele

2009-09-15T18:22:00.002+02:00

Itt olvashatjátok el azt, hogy hogyan talált rá Marisra Isten:
Emberi történetek

A vihar szeme

2009-09-11T18:26:00.004+02:00

A hurrikán az egyik legpusztítóbb forgószél. Ahol elhalad, ott Kő Kövön nem marad. Széthullott házak, autók életek maradnak mögötte. A szakértők viszont megfigyelték, hogy a hurrikán közepében szélcsend van. Azt hívják úgy, hogy a "vihar szeme".
Ha az ember életén áthalad egy "forgószél"(lehet az bármilyen hatalmas erejű változás a munkahely, vagy társ elvesztésétől kezdve a személyes tragédiákig), hasonlóan éli meg, mint egy igazi forgószél esetén. Ilyenkor az ember igyekszik valami biztos fogódzót keresni. De ha tényleg nagy a baj, akkor nem talál fogódzót. A hívő ember tudja, hogy az egyetlen igazi fix pont Isten, tehát megpróbál ilyenkor Őbele kapaszkodni. Csakhogy, ha igazán nagy a baj ilyenkor ez sem segít. Mert az igaz, hogy Isten erősebb bármilyen erősen bebetonozott oszlopnál, amibe igazi hurrikán esetén kapaszkodik az ember, de te gyenge vagy, nem bírja a kezed. Elfáradsz, elengeded. Ellenállhatatlanul magával sodor az élet hurrikánja.
De akkor, ahogy magatehetetlenül sodródsz, valamilyen megmagyarázhatatlan módon belekerülsz a vihar szemébe. Körülötted továbbra is tombol a vihar, de Isten bevon a vihar szemébe, az Ő jelenlétébe. Ez az a békesség, amiről Jézus azt mondta, hogy ez nem olyan,mint amit a világ ad, hanem minden értelmet fölülmúló.
De mi is pontosan Istennél a "vihar szeme"? Nem a te gondolatid, vagy tetteid még csak nem is a hited. A Római levél jól ismert sorai határozzák meg legjobban azt, hogy mi ad békességet: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."
Soha, semmi...
Ez a vihar szeme...

This is my King

2009-09-05T18:35:00.001+02:00

Ez egy nagyon klassz videó, angolul:
This is my King

What does love mean? Mit jelent a szeretet?

2009-09-04T19:18:00.004+02:00

Kutatók egy csoportja megkérdezett egy csomó gyereket, hogy mit jelent ez a szó, hogy szeretet. Nagyon sok klassz válasz érkezett. Itt találhatod meg a honlapot (sajnos csak angolul).
Én azért ideírom a 2 kedvencemet:
"Love is when your puppy licks your face even after you left him alone all
day." (Az a szeretet, amikor a kiskutyád megnyalja az arcodat, még akkor is, ha egész napra magára hagytad.)
"When someone loves you, the way they say your name is different. You just know that your name is safe in their mouth." (Amikor valaki szeret, másként mondja ki a neved. Valahogy tudod, hogy a neved biztonságban van a szájában.)

2009. Vajta történései

2009-07-23T11:14:00.002+02:00

Ez a nyári konferencia igen sok érdekes és tanulságos dolgot hozott az életembe. Először is azzal kezdődött, hogy le kellett mondanom arról, hogy idén elmenjek Vajtára. Valahogyan úgy alakult, hogy kétévente sikerül részt vennem a konferencián, és teljes gőzzel készültem, hogy ebben az évben ott leszek. Azonban munkanélküliként úgy gondoltam, hogy van fontosabb dolgom is, mint kilépni egy kicsit a világból. Ezenkívül pénzem sem volt a költségekre. Így hát lemondtam róla, és elküldtem azoknak a jelentkezését, akik el tudtak menni a gyülekezetből.
A konferencia előtti szombaton hívott fel a pásztorunk, hogy ő ma reggel azt kapta Istentől, hogy küldjön el Vajtára. Egy kicsit akadékoskodtam, mert az embernek ilyenkor a büszkeségén csorba esik, hiszen el kell ismernem, hogy segítségre van szükségem. Jancsi azonban nem tűrt ellentmondást, őt jobban érdekelte az, hogy Isten akaratát teljesítse, mint az én kis lelkivilágom.
Így hát, elindultam Vajtára, mintegy ajándékként kaptam Istentől. Már maga az indulás is jelezte, hogy nagy dolgok fognak történni, ugyanis amikor felszálltam a vonatra, akkor "jóemberek" megpróbálták ellopni a pénztárcámat, benne a jegyekkel, pénzzel. Valami "érthetetlen" oknál fogva azonban hátranéztem, amikor az ember nyitogatta az övtáskámat, egyenesen bele szemébe, ezért megfutamodott. Először nem is esett le, hogy meg akarnak lopni, utána vettem észre, hogy az övtáskám félig nyitva van. Megmentett az Úr!

Két éve úgy mentem haza Vajtáról, ahogyan odamentem, mert fontosabbnak tartottam részt venni minden programban, mint az Istennel való kapcsolat építését. Ezért elhatároztam magamban, hogy inkább egész héten nem teszem ki a lábam a kastélyból.
A hétfő esti tanítás megadta az alapot a hétre, emlékeznem kellett Isten tetteire, amikkel eddig megmutatta a hatalmát az életemben. Éreztem, hogy ez valaminek a kezdete, és minden egyes tanítás, minden egyes imaalkalom valami tetőpont felé vitt. Tudtam és vártam, hogy be fog következni egy törés az életemben, Isten nem véletlenül vitt el Vajtára, és nem véletlenül a megújulás témáját adta. Minden tanítás szívbemarkoló volt, mindegyik után úgy éreztem, hogy még többet szeretnék ebből.
Szerda este pedig megérkezett a tetőpont is. Az a tanítás volt, ami a legkevésbé szólt az addigiak közül, a tanítás ideje alatt. Az emberi kapcsolatokról, azok helyes módjáról szólt. Lépéseket mondtak, amik alapján helyes és tartalmas kapcsolatokat tudunk építeni. Pl.: megbocsátás, alázat, megkeresés, stb. Majd felszólítottak, hogy imában keressük azt, ami hiányzik az életünkből. Ahogyan imádkoztunk Isten megmutatta, hogy én akarom meghatározni azt, hogy mi hiányzik belőlem, pedig ez az Ő hatáskörébe tartozik. Akkor visszaléptem és kértem Istent, hogy mutassa meg Ő. Tika bácsival tovább imádkoztunk, és egyszer csak kicsúszott a számon, hogy nem értem a megbocsátást! Ahogyan ezt mondtam, hirtelen megjelent a szemem előtt a véres kereszt. Még sohasem láttam ilyen valóságosan, ennyire kézzelfoghatóan. Nem bírtam tovább beszélni (ha Isten szól, akkor az ember elhallgat), csak kinyögtem, hogy "Most már értem, Uram.". Érzelmileg és szellemileg annyira kikészültem azon az estén, hogy nem tudtam értelmes gondolatokat közzétenni, egyedül kellett lennem és leírni mindazt, ami történt. Elmentem korán aludni, mert remegett kezem-lábam.

Másnap reggel még mindig bennem volt az érzés. Kimentem sétálni a parkba, és úgy éreztem, ha Isten még egy kicsivel többet ad, akkor én azt nem fogom túlélni. Akkora súly nehezedett rám (Isten dicsősége súly), hogy képtelen lettem volna többet elviselni. Csak könnyeztem, és újra és újra meg kellett állnom kinyögni, hogy "Köszönöm Istenem!". Olyan volt, mint a megtérésem, ugyanazt a szeretetet éreztem, és mindenkinek el akartam mondani.

Isten kegyelmes volt hozzám, a hét hátralévő tanításai már a megnyugvást szolgálták, nem helyezett több súlyt rám.

Nekem a megújulás az első szeretethez való visszatérés volt, és a kegyelem egy kicsit mélyebb megértése, inkább megtapasztalása. Öt éve vagyok hívő, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy Istennek a súlyát el tudjam hordozni. Ám hiszem, hogy a súly, amit éreztem a töredéke sem volt Isten igazi valóságának. Azt nem élném túl.

Pünkösd előtt Romániában

2009-06-07T21:45:00.004+02:00

Itt ülök a gép előtt és azon gondolkodok, hogy mit írjak a pünkösdi hétvégéről, mert igazából nem jut eszembe olyan nagy hord erejű dolog.
De azért nézzünk Isten oldaláról egy pár apró részletet, amit én képtelen lennék megszervezni és Ő állított össze és már mindjárt más szemszögben is van az egész.
Például az, hogy nem tudtam, miért menjek ki, csak az volt, hogy már két hónapja nem voltam. Nem volt aki jött volna velem és nem volt, amit vigyek. Így elég értelmetlennek tűnik nekivágni hat órát oda utazni és hatot vissza. Nem volt mondani valóm a számukra és persze az ördög meg még erősítette, hogy az egész egy nagy hiábavalóság. Egy ember se biztatott, még a gyüliben a pásztor is azt kérdezte, hogy miért megyek? Csak az Isten volt velem, az ígéretei. Mondjuk ezt tanultam az elmúlt hónapokban is, hogy ne magamba és másokba bízzak és még csak a körülmény, amiben vagyok, az se az igazat mutatja. Tehát érzéketlenül, az Úr igéjében bízva kellett a döntést meghozni hitből, hogy megyek. És ez után kezdődtek a dolgok össze állni, elkezdett Isten belépni. Az indulás előtti napon annyi gyerekruhát kaptam, hogy csak az első ülések maradtak szabadon az autóban, teljesen tele lett. Vésztőre az iskolába könyveket küldtek. Az előző utazáson készült fényképeket is előhivattam, hogy odaadjam a telepen, ez jó kapcsolat felvételi lehetőség. És kezdett összeállni és értelmet nyerni az egész. De a legértékesebb, az a bizonyosság, hogy Isten tenyerén utazok, minden percemet kiszámolt és így könnyű abban hinnem, hogy a számomra értelmetlennek tűnő dolgoknak is értelmük van. Nagyon jó volt nyitott szívű emberekkel találkozni lent a telepen. Egy asszonnyal komolyan és őszintén tudtam beszélgetni Jézusról, talán ott töltöttem a legtöbb időt, a hite lankadt meg és bízok, hogy meg fogja erősíteni az Úr. Egy másik helyen behívtak, süteménnyel kínáltak, jó volt látni a szeretetüket, amit ki tudtak fejezni felém és a bizalmukat, hogy nem egy idegenként néznek rám. És látszik, hogy ez is az Úr munkája, mert nem ilyenek voltak ők. Kb. éjfélig beszélgettünk aztán másnap reggel indultam vissza. Vésztőre szerettem volna érni vasárnap délre, mert ünnepség volt Andoréknál. Az egyik nevelt fiuknak, Tamásnak volt a bemerítkezése. Aztán meghívtak, hogy maradjak ott Pünkösd hétfőre, mert pikniket szerveznek. Hát a piknikből az a legnagyobb élményem, hogy papírsárkányt csináltam egész délelőtt, mert a többiek fociztak és én nem kívántam a rohangálást. Évek óta kerestem már alkalmat, hogy okom legyen papírsárkányt készíteni, olyat, amilyet akár kétszáz méterre is fel lehet engedni. Ennek most volt ott az ideje, volt rengeteg gyerek,
ragyogó volt a szél erősség. Tehát egész délelőtt barkácsoltam, mindenki várta és érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok. Ebéd után volt a sárkány eregetés. Fél délután rohangáltunk a sárkánnyal, de nem, hogy száz, de még tíz méterre se ment fel. Minden lehetőséget kipróbáltunk a röptetéshez, jól elfáradtunk a rohangálásban és kénytelenek voltunk feladni a próbálkozást. Hát nem igazán tetszett a kudarc. Azon gondolkodtam, hogy ennek meg megint mi értelme volt. Így utólag nézve, csak az időmet fecséreltem el. De, ha Istenre nézek azt látom, hogy túlságosan keményen, ridegen nézem az életet, teljesítmény és siker orientált szemszögből, mint a világ. Lehet, hogy elfelejtettem már játszani? Mert a játékot egy felesleges idő pocsékolásnak veszem. Valóban idő vesztegetés a játék és valamikor pénzbe is kerül? És valóban nincs köze a komoly dolgoknak és a játéknak egymáshoz? Biztosan mindent olyan komolyan kell vennünk?
Hát ezek jutottak eszembe Pünkösddel kapcsolatban.
Isten áldjon!
Tika

Az elmúlt időszak történései

2009-05-29T09:59:00.002+02:00

Nem sokat kellett várni arra a völgyre, amiről beszéltem a legutóbbi bejegyzésben.

Sok helyre elküldtem az önéletrajzomat és vártam, hogy ezrével fognak jelentkezni a munkaadók, mert természetesen mindenki engem akar. Nos, az ezrével elmaradt, de azért voltam néhány helyen meghallgatáson. Az egyik munka nagyon szimpatikus volt, pontosan nekem való. Az első interjú után tudtam, hogy bent vagyok a második körben, nagyon vártam a visszahívást. Fel is hívtak, csak közben váratlan dolog történt: nagyapám elhunyt. Valahol mélyen fel voltam készülve rá, hiszen idős volt, beteg volt, és a kórházban ápolták. Azonban valahogyan az embert mégis váratlanul éri egy szerettének halála.

Természetesen haza kellett mennem, hogy intézkedjek a temetés ügyében. Tudjátok, hogy miről szól az egész? A pénzről. Nem csak a kórháznak, a temetkezési vállalatnak, de még a családomnak is az volt a legfontosabb, hogy mennyibe fog kerülni az egész. Fizetni kell mindenért, és minden egyes összegnél végig kellett néznem a szemforgatást, hogy "Ilyen sokat kell fizetni! Meg sem érdemli!"
Ennyit ér egy emberi élet. Nincsenek jó emlékek, nincs hiányérzet, nincs fájdalom az elhunyt miatt, viszont mélységes fájdalom van a pénz miatt, amit ki kell köhögni. Lehet, hogy rosszul tettem, amiért nem olvastam a szemükre, de csak egy vágyam volt: minél hamarabb elszabadulhassak onnan, hogy igazán tudjak gyászolni.
Az ember születése és halála az egyik legnagyobb üzletté vált, ahol a pénzen kívül más nem igazán számít.
A haláleset miatt nem tudtam elmenni a második interjúra, így le kellett mondanom. Ezután rettegni kezdtem, hogy mi lesz, ha nem hívnak vissza, elveszett ez a jó kis munka. Pedig ezzel minden gondunk megoldódik, lesz pénzünk (haha, talán én nem vagyok ugyanolyan pénzéhes?). Isten azonban nem engedte, hogy a munka istenné váljon. Ráébresztett, hogy nem a munkahely gondoskodik rólam, nem az adja a megélhetést, hanem egyedül Ő. Istenné vált a munka számomra, és rájöttem, hogy ez nem a munka színvonalától függ, hanem az ember szívétől. Bármi istenné válhat, ha attól várom a megoldást. Pedig Isten csak egy van. Ezekután visszahívtak, de mégsem kaptam meg a munkát. Már nem bánom, nem akarok még egy istent az életembe.
Múlt héten kedden felvettek egy informatikai iskolához oktatásszervezőnek. Nem az álmaim munkája, sok a bizonytalan tényező, az ismeretlen, de még nem vált istenné. Nem is fog, mert Isten vigyáz rám.

Még egy érdekes dolog: az utóbbi időben többször csalódtam az emberekben. Legyen ez akár egy tesó a gyülekezetből, vagy a családom egy tagja, az emberek csalódást okoznak. Elgondolkoztam, hogy vajon túlságosan bízom-e bennük? Nem tartom magam naív embernek, de ezek a csalódások elgondolkoztattak. Rájöttem, hogy én akarom feltételezni az emberekről a jót! Annyira nehéz elfogadnom, hogy az emberekben nem lehet bízni. Akarok bízni bennük! Nem úgy értem, hogy úgy bízni bennük, mint Istenben, hanem mint tisztességes emberekben. És csalódás ér, amikor kiderül, hogy mindez csak egy ábránd. Az ember velejétől fogva romlott (én is), és Krisztus nélkül mit sem ér ez az egész. Ő az egyetlen Akiben nem csalódhatok, akármit is mondjon a testem, a világ, a sátán. Ő igaz.
Emiatt tekintek reménységgel a jövőbe, a ránk váró szenvedések elé. A szenvedés most felkészít minket a majdani dicsőségre.

Az iszlámról egy kicsivel többet

2009-05-09T20:43:00.001+02:00

Mosab Hassan Yousef a militáns Hamasz egyik legbefolyásosabb vezetőjének fiaként született a West Bankon és egy szigorú iszlám családban nőtt fel. Most, 30 évesen egy evangéliumi keresztény gyülekezetbe jár, a Barabás úton San Diegóban, Kaliforniában. Megtagadta muzulmán hitét, hátrahagyta családját Ramallahban és az Egyesült Államokban keres menedéket.

Mosab Hassan YousefÉlete története lenyűgöző, akár egyetért valaki nézeteivel, akár nem. A Fox News exkluzív interjút készített Hassannal; első kézből elmeséli, hogyan lett egy West Bank-i muzulmán egy nyugati parti keresztény.

Fox News: Miért váltottál 25 év után?

Hassan: Azt hiszem, hogy azok a falak, amelyeket az iszlám épített az elmúlt 1.400 évben, már nem léteznek. Nem veszik észre ezeket. Azért építették azokat a falakat és tartották az embereket tudatlanságban, mert félnek. Nem akarják, hogy az emberek bármit is megbeszéljenek az iszlám valóságáról, az iszlám nagy kérdéseiről és megkérték a követőiket, a muzulmánokat, hogy „Ne tegyetek fel kérdéseket bizonyos kérdésekről".

De most az embereknek ott van a média. Ha az apa becsukja az ajtót a lánya előtt, hogy ne hagyja el a házat, akkor leül a számítógép elé és a világban utazik. Így az emberek könnyen jutnak információhoz, tudáshoz, keresőprogramokhoz, szóval bárki számára nagyon-nagyon könnyen elérhető módon lehet tanulmányozni az iszlámot és más vallásokat is. Nem az iszlám szempontjából, hanem más nézőpontokból. Így a következő 25 évben biztos, hogy óriási változások fognak bekövetkezni a muzulmán és az arab világban.

Fn: Egy különleges, egyedi perspektívából beszélsz, egy férfi, aki nem csak hogy iszlám családban nőtt fel, de ráadásul egy olyan szervezet részeként, amelyet sok ember a világban az iszlám egy radikális haderejének tekint, a Hamaszban. Azt mondod, hogy az emberek nem látják a valóságot, mi az iszlám valósága?

Hassan: Két tény van, amit a muzulmánok nem értenek meg... Azt mondanám, hogy a muzulmánok több mint 95 százaléka nem érti a saját vallását. Sokkal erőteljesebb a nyelvezete, mint az a nyelvezet, amelyet ők használnak, így nem értik... csak vallásos emberekre számítanak, hogy megszerezzék tőlük a tudást a vallásukról.

Másodszor, nem értenek semmit más vallásokról. A keresztény közösségek muzulmánok között élnek és ők a kisebbség és inkább nem beszélnek Jézusról nyíltan, mert veszélyes. Így minden elképzelésük a földön található más vallásokról az iszlám perspektívájából ered.

Ha az emberek, ha a muzulmánok, elkezdik megérteni a vallásukat - először is, a saját vallásukat - és látják, hogy mennyi szörnyű dolog található benne, akkor elkezdenek rájönni, hogy ez nem lehet... Például Mohamed feleségei. Sohasem fordulhat elő, hogy bemész egy mecsetbe és bárkit is Mohamed feleségeiről hallasz beszélni, ami több mint 50 nőt jelent és erről senki nem tud egyébként.

Nagyon zavarba jönnek, amikor erről kell beszélni, de az iszlám dicsőségéről beszélnek, beszélnek a győzelemről, a győzelmekről, amiket Mohamed elért. Szóval, ha az embereknek magukra kell nézniük és látják, hogy legyőzöttek, hogy nem értik meg őket, hogy nem képzettek, nem ők vezetik a világot, mint ahogyan elvárnák tőlük, ahogyan lennie kellene. Azt gondolják, hogy úgy mehetnek vissza abba a győzelembe, hogy ugyanazt csinálják, amit Mohamed tett, de figyelmen kívül hagyják az időzítést. Elfelejtik, hogy ez 1400 éve történt és nem fog újra megtörténni.

Fn: Meg akarják semmisíteni a kereszténységet?

Hassan: Az iszlám megsemmisítette a kereszténységet a kezdetektől fogva és a muzulmánok nem veszik észre, hogy a kereszténységet a szívén döfték át, amikor azt mondták, hogy Jézus nem halt meg a kereszten. Azt hiszik, hogy így a tiszteletüket fejezik ki iránta.

A muzulmánok azt mondják: Jézus, oké - de nem halt meg értünk. Ez az, amit a muzulmánok alapvetően csinálnak. De nem értik, hogy ez a kereszténység legfontosabb része: a kereszt!

Fn: Milyen különleges események kezdték el megváltoztatni a véleményedet az iszlámról?

Hassan: Gyerekkorom óta nagyon bonyolult kérdéseket tettem fel, apám jó példa volt számomra, mert egy nagyon kedves, egyszerű ember volt, a megbocsátás szellemében nevelt fel bennünket. Azt gondoltam, hogy minden iszlám hívő ilyen.

Amikor 18 éves voltam és letartóztattak az izraeliek és egy izraeli börtönben voltam izraeli felügyelet alatt, a Hamasznak a börtönben lévő tagjai felett is irányítási lehetősége volt és láttam a kínjaikat, nagyon nagyon csúnyán megkínozták az embereket.

Fn: Hamasz-tagok kínoztak Hamasz-tagokat?

Hassan: Hamasz vezetők! A Hamasz vezetők, akiket most a TV-ben látunk és nagy vezetők, voltak felelősek a saját tagjaik megkínzásáért. Engem nem kínoztak meg, de sokkolt, hogy láttam, ahogyan más embereket igen: tűket szúrtak a körmeik alá, megégették a testüket. És sokukat meg is öltek.

Fn: Miért kínozták meg az embereket?

Hassan: Mert azt feltételezték, hogy kapcsolatuk van az izraeliekkel és együttműködnek az izraeli hódítókkal a Hamasszal szemben... Így emberek százai estek áldozatul ennek és ennek szemtanúja voltam évekig. Ez egy óriási változást jelentett az életemben. El kezdtem kinyitni a szemem, tanulmányoztam a kereszténységet - amelyről nagyon sok zavaros elképzelésem volt, mert tanultam a kereszténységről az iszlám szemszögéből is, számomra ez volt az egyetlen forrás.

Amikor a Bibliát alaposan áttanulmányoztam, versről versre, biztos lettem benne, hogy ez Isten könyve, Isten szava, ezért el kezdtem más szemszögből látni a dolgokat, és nagyon nehéz volt kimondanom, hogy az iszlám téved.

Az iszlám az apám. Egy apával nőttem fel - 22 évig egy apám volt - és egy más apa jött oda hozzám és azt mondta "Bocsánat, én vagyok az apád". És azt kellett kérdeznem: „Miről beszélsz? Megvan a saját apám, az iszlám!" És a kereszténység azt mondta nekem: „Nem, én vagyok az apád. Én voltam börtönben, és ez (az iszlám) nem az apád".

Alapvetően ez történt. Nem volt könnyű elhinni. Újra kellett tanulmányoznom az iszlámot egy más nézőpontból, hogy rájöjjek a hibákra, az óriási tévedésekre és ezek kihatásaira, ami nem csak a muzulmánokat érinti.

Így el kezdtem rájönni, hogy mi az iszlám problémája, nem a muzulmánok és ezek az emberek - nem tudom gyűlölni őket, mert Isten szereti őket a kezdetektől. Isten jó embereket alkotott, akiket szeretett, de betegek, rosszak az elképzeléseik. Nem gyűlölöm többé ezeket az embereket, hanem nagyon sajnálom őket és tudom, hogy az egyetlen mód, hogy megváltozzanak, hogy megismertessük velük Isten szavát és az igazi utat.

Fn: Nem aggaszt, hogy miközben ezeket a dolgokat mondod - és a háttereddel a szavaidnak extra súlya van - fennáll a veszélye, hogy a nehézségeket növeled, a gyűlöletet, ami a keresztények és a muzulmánok között fennáll most a világban?

Hassan: Ez megtörténhet, ha egy keresztény ember beszél nekik az iszlám valóságáról. A keresztényeket amúgy is az ellenségek listájára teszik, még mielőtt az iszlámról kezdenének beszélni nekik. Szóval, ha odamész hozzájuk, és keresztényként azt mondod nekik, akkor azonnal megtámadva érzik magukat és gyűlölni fognak és ez valószínűleg növeli a vákuumot a két vallás között.

Fn: Mennyire volt bonyolult az a folyamat, amíg gyakorlatilag kisétáltál a családodból?

Hassan: Megnyúzni saját magad, ez történt. Szeretem a családomat, ők is szeretnek engem. És a kisöcséim, olyanok mint a fiaim. Én neveltem fel őket. Alapvetően ez volt életem legnagyobb döntése.

Mindent hátrahagytam, nem csak a családot. Amikor eldöntöd, hogy áttérsz a keresztény hitre vagy bármilyen más vallásra az iszlámról, nem elég, hogy elköszönsz és otthagyod az egészet, érted? Nem így működik. Elköszönsz a kultúrától, a civilizációtól, a tradícióktól, a társadalomtól, a családtól, a vallástól, istentől - amiről azt gondolod, hogy isten volt olyan sok évig! Szóval ez nem könnyű. Az emberek azt gondolják, hogy könnyű, hogy ez nem is számít. Most itt vagyok az Egyesült Államokban és meg van a szabadságom és ez nagyszerű, de ugyanakkor semmi sem pótolhat egy családot. Elveszteni a családodat...

Fn: Elvesztetted a családodat?

Hassan: A családom tagjai sokszor megkértek, különösen az első két napban, hogy tartsam meg magamnak a hitemet és ne forduljak a médiához és ne jelentsem be.

De számomra ez egy kötelesség volt Isten felé, hogy kijelentsem a nevét és magasztaljam Őt az egész világon, mert az én jutalmam az, hogy Ő is meg fogja tenni ugyanezt velem. Így megtettem, mondhatni kötelességből. Néha elgondolkozom rajta, hogy hány ember tudja megtenni azt, amit én teszek ma? Egyet sem találtam eddig.

Fn: Beszéltél mostanában az apáddal?

Hassan: Semmi esély rá, hogy bárhogyan is kommunikáljak vele, mert börtönben van és nincs telefon a börtönben.

Fn: A családod más tagjai elmondták, hogy hogyan reagált?

Hassan: Eddig a pillanatig nem tudom a pontos reakcióját, de biztos vagyok, hogy nagyon szomorú egy ilyen döntés miatt. Ugyanakkor meg fogja érteni, mert ismer és tudja, hogy nem hozok döntéseket anélkül, hogy erősen hinnék bennük.

Fn: Bonyolultabbá teszi ez az életét más Hamasz-tagok között?

Hassan: Biztosan. A családomnak, beleértve az apámat is, ezt a keresztet fel kell vennie magára. Nem az ő döntésük volt. Az én döntésem volt, de velem kell cipelniük ezt a keresztet és kérem Istent - imádkozok az apámért, a testvéreimért itt a gyülekezetben, mindig imádkozok értük - „Istenem, nyisd meg a szemeiket, az elméjüket, hogy Krisztushoz jöjjenek".

Fn: Beszélj a Hamaszról és arról, hogy hogyan működik. A Hamasz egy tisztán iszlám vallási szervezet szerinted, és ebben vannak a hibái vagy más részek is vannak, amik problémásak a számodra?

Hassan: Ismerek embereket, akik támogatják a Hamaszt, de soha sem keveredtek bele terrorista támadásokba... Követik a Hamaszt, mert szeretik istent és azt gondolják, hogy a Hamasz istent képviseli. Nincs tudásuk, nem ismerik az igazi Istent és soha sem tanulmányozták a kereszténységet. De a Hamasz, mint az iszlám képviselője, nagy probléma.

A probléma nem a Hamasz maga, nem az emberek. A probléma gyökere az iszlám maga, mint egy eszme. És a Hamaszért mint egy szervezetért, természetesen a Hamasz vezetői a felelősek, beleértve az apámat is. Felelősek minden erőszakért, amit a szervezet hajtott végre. Tudom, hogy ezt az izraeli aggresszióra adott válaszként aposztrofálják, de mégis, részesei ennek és döntéseket kell hozniuk ezekben az Izrael ellen irányuló műveletekben, amelyekben sok civilt is megöltek.

Fn: Izraelt vétlennek tartod a konfliktusokban?

Hassan: Az erőszakos területfoglalás rossz... Izraelnek meg van a joga, hogy megvédelmezze magát, senki sem vitatkozhat ezzel. De néha túl sok az aggresszió a civilekkel szemben. Az üzenetem az izraeli katonákhoz is az: legalább az ellenőrző pontoknál kezeljék az embereket jóindulattal.

Fn: Hiszel abban, hogy Izreael egyszer békét köthet a Hamasszal?

Hassan: Nincs rá semmi esély. Van esély, hogy a tűz egyesüljön a vízzel? Nincs. A Hamasz eljátszhatja, hogy politizál 10-15 évig. De kérdezd meg bármelyik Hamasz vezetőt: „Oké, mi fog történni ez után? Csak éltek és együtt éltek Izraellel örökké?"! A válaszuk az lesz, hogy nem... Szóval nincs esély. Nem Izraelről szól, nem a Hamaszról: ideológiákról. Nincs esély.

Fn: Nem tartottál attól, hogy valaki megpróbál megölni, amiért ezeket a dolgokat mondod - ami elfogadható lenne a Korán bizonyos részeit figyelembe véve?

Hassan: Először meg kell ölniük az eszmét, amiben hiszek és azt már kimondtam. Szóval hogyan fogják ezt megölni? Hogyan fogják megölni a véleményemet? Megölhetik a testemet, de nem ölhetik meg a lelkemet.

Fn: Nem félsz?

Hassan: Emberként, tudod, most nagyon bátor lehetek. Nem gondolkozom erről ebben a pillanatban és érzem, hogy Isten az én oldalamon van. De ha ez lesz a kihívás, akkor kérem Istent, hogy adjon elég erőt.

Fn: Megfenyegettek?

Hassan: Nem, nem igazán. Őszintén szólva a legtöbb muzulmán és muzulmán vezető itt az Államokban, európai közösségekben, távol akarja tartani magát tőlem. Telefonálnak a családomnak, az anyámnak és a kapcsolataimat kutatják. Azt mondják nekik „Segíteni akarunk neki."

Fn: Úgy gondolják, hogy segítségre van szükséged?

Hassan: Igen, azt gondolják, hogy a keresztények becsaptak pedig ez teljes mértékben tévedés. Keresztény voltam már hosszú idővel az előtt, hogy tudomást szereztek róla, vagy bárki tudta volna. Szeretem Jézust, követem már évek óta. Nem egy átlagos muzulmánnal van dolguk. Tudják, hogy iskolázott vagyok, tudják, hogy tanultam, tudják, hogy tanultam az iszlámról és a kereszténységről. Amikor meghoztam a döntésemet, nem azért tettem mert valaki elvarázsolt vagy meggyőzött. Teljes mértékben a saját döntésem volt.

Fn: Hiányzik Ramallah?

Hassan: Igen. Ott voltál és tudod milyen gyönyörű. Nagyon, nagyon szép. Egy nagyon kicsi hely és minden megvan - ezért harcolnak az emberek azért a darab földért. Igen, hiányzik Ramallah, Jeruzsálem, az Óváros.

Fn: Hiszel abban, hogy valaha is visszamehetsz oda?

Hassan: Azt hiszem ahhoz a földhöz tartozom, és előbb utóbb vissza fogok menni, bármi is történjen. Ha meg akarnak ölni, hát tegyék... Vissza fogok menni egy napon, szeretem a városomat.

Fn: Gondolod, hogy vissza fogsz egyszer térni a Közel-Keletre békében élni?

Hassan: Egy száz százalékos béke lesz, amikor Jézus visszajön, amikor mindenkit megítél. A királysága 1000 évig fog fennállni és teljes mértékben békés lesz. Isten királysága lesz.

Fn: Mi az alapüzenetet a muzulmánokhoz, akik hallgatják most ezt?

Hassan: Az az üzenetem a számukra, hogy először is nyissák ki az elméjüket. A célom az, hogy felnyissam ezeknek az embereknek a szemét, az elméjüket, hogy megértsék és elképzeljék azt, milyen lenne, ha nem muzulmán családba születtek volna bele. És használják az eszüket.

Miért adott nekik Isten értelmet? Hogy megnyissák a szívüket. Olvassák a Bibliát. Meg akarom nyitni a kapukat előttük, azt akarom, hogy szabadok legyenek.

A tékozló fiú

Egy perccel az előtt, hogy hozzákezdene a vacsorájához, Masab, a West Bank-i Hamasz-vezető, Hassan Yousef sejk fia, ránéz a barátjára, aki elkísérte az étterembe, ahol találkozunk. Néhány szót suttognak, aztán hálát adnak, megköszönik Istennek és Jézusnak az ételt a tányérjukon.

Eltart néhány pillanatig megemészteni ezt a látványt: egy olyan Hamasz katonai vezető fia, aki ráadásul a West Bank radikális iszlám szervezetének egyik legnépszerűbb figurája, egy fiatalember, aki évekig segített apjának annak politikai ténykedései során, egy valódi kereszténnyé vált.

Ezt a beszámolót a május elsejei missziós napra írtam Vésztőre

2009-04-27T12:15:00.017+02:00

Jézus Krisztus munkája a Hadad-Nádasdi misszióban

(egy év visszatekintése)

Csodálatos azt a munkát látni, amit az Úr végez. Ugyanis kevesebb szolgálatot és támogatást tud tenni az alapítvány ebbe a misszióba, mint az elmúlt évtizedben, de az emberi szívek formálódása az Istenben való hitben töretlen. Talán ezt a csodát szemlélni nagyobb áldás, mint segélyekkel és adományokkal elhalmozni a telepet.
Az elmúlt évben többször volt, hogy nem vittem magammal adományt, csak látogatóba mentem. Beszélgettünk és imádkoztunk. Egy teljesen más fajta kapcsolat alakult ki az emberekkel. Több új családot ismertem meg és őszintébb kapcsolat jött létre közöttünk.
Egy pár dolgot szeretnék leírni, ami eszembe jut az elmúlt évről.
Tavaly nyár óta van áram a telepen és mostanára minden család a házakba is bevezette. Sokat jelent, hogy nem petróleum lámpával kell világítani és persze lelki kihívás is, hogy a TV és a többi elektronikai cikkel hogyan kell bánni. Legutóbb, mikor kint voltam, egyikőjüknek a számítógépén is dolgoztam. Sokan Magyarországon dolgoztak és a kis kunyhóikat ki tudták festeni, be tudták bútorozni.
Augusztus elején egy héten belül két árvíz öntötte el őket. Három házat teljesen elmosott a víz, bútorostul ruhástul, csak az emberek menekültek meg, egy istállóban laktak.
Minden házat elöntött az ár legalább ablak magasságig, a mélyebben fekvő házak falait is ellepte a víz. Egy házba nem folyt csak be a víz. Ők a telepen a legodaszántabb keresztyének. Otthon se voltak. Az egész család Magyarországon dolgozott. A Pista is azért ment haza, hogy az áram bekötését kifizesse, így tudta meg, hogy mi történt valójában otthon. Még a padlón a szőnyegük se lett vizes. Ez nem először történt meg velük, a két évvel azelőtti árvíz is kikerülte ezt a családot. Hiszek a mindenható Isten hatalmában. És ami fontosabb, hogy ez a nehézség után megváltozott a telep lelkülete, nagyon nyitottak lettek Isten felé, máskor nem hívtak be magukhoz és nagyon szóba se álltak velem, de ez ezután nem így történt, beszélgethettünk és őszintébbek lettek. Nem a házaikat sajnálták annyira, mint azt a félelmet ami bennük van minden esőzés közben, hogy bármikor futniuk kell a dombra az árvíz elől.
Tavaly is a telepről a gyerekeket elvitték táborozni. Most egy Német missziós csoport támogatta a Barnáékat, kilencen segítettek nekik. Ilyenkor mindig ledöbbent Istenünk jósága, szeretete, ahogy lenyúl ezért a pár kis családért és megmozgatja az emberek szíveit, akár a világ különböző pontjain is, csak, hogy kifejezhesse feléjük a gondoskodását. Tehát a táboroztatásról is gondoskodott Istenünk.
A felnőttek közül pedig egy házaspár (a Pista és a Kati) vehetett részt életükben először nyári táborban, Magyarországon ami felejthetetlen élmény volt a számukra.
A Karácsonyi ajándékozást a helyi gyülekezetből a Barnáék szervezték. Mi Karácsonykor szintén látogatóként mentünk, olyan emberekkel, akik először voltak Hadad Nádasdon. Isten ezt a missziót nagyon sok embernek az életében használta már, hogy megváltoztassa a szíveiket, életeiket köztük, természetesen az én szívemet is. De mindig egy nagy öröm, mikor egy, egy új ember mondja el a bizonyságát az utazás után, hogy mi változott meg az életében, mert minden esetben történt valami, amióta csinálom ezt a munkát.
Aztán az év elején mentünk legközelebb, megint jött velünk olyan ember, aki először jött ki. Két mosógépet vittünk ki és ruhákat. Talán ilyen tárcsás mosógépekre van a legnagyobb szükségük most, pláne a nagyobb családoknak.
Majd Húsvétkor voltam, szintén csak látogatóban. Egy napra készültem csak, de olyan érdeklődés volt Isten dolgai iránt, hogy az egész ünnepet ott töltöttem és beszélgettem, imádkoztam az emberekkel. Többen készültek bemerítkezni és tele volt a szívük Isten keresésével, még olyan családokban is Krisztusról beszélgettünk, akikre soha nem is gondoltam, hogy nyitottak lennének.
Csak az az imám, hogy a szívüknek ez az odaszánása Isten felé mélyebben növekedjen Krisztusunkban.
Isten áldjon!

Mai világunk

2009-04-24T22:23:00.002+02:00

Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.
Javunk növekszik, belsőnk üresedik.
Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.
Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.
Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.
Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára, hogy az új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk az atomot, de a bölcsességet nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.
Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.
Elveket vallunk, de nem aszerint élünk.
Megtanultunk rohanni, de várni nem.
Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk és több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet kommunikálunk.
Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka.
A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka.
A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás kalandok, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.
Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban.
Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
Kapni akarunk, de adni vonakodunk.
A csúcsra törekszünk, miközben a lejtőn rohanunk.
Kérdéseinkre választ keresünk, de csak újabb kérdésekre találunk.
De ha létezik probléma, akkor megoldás is van.
Ha van fájdalom, akkor öröm is.
Ha meg tudjuk ismerni a rosszat, akkor a jót is.
Ha van hamis vallás, akkor igaznak is kell lennie.
Ha keresel, akkor találsz.
Jézus meghalt értem, akkor Érted is.
Jézus szeret engem, akkor Téged is.
Jézus betölti az űrt a szívemben, akkor a tiedet is be fogja tölteni.
Mert Jézus mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Máté evangéliuma 11:28

Az Én nevem: VAGYOK

2009-04-17T21:23:00.003+02:00

Egy napon bánkódtam a múlt miatt és félelem fogott el, ha a jövőre tekintettem. Hirtelen az Úr beszélni kezdett hozzám:

"Az Én nevem: VAGYOK!"
Azután így folytatta: "Mikor bánkódsz a múlt hibáin és sajnálkozol, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott.
Az Én nevem nem az, hogy ÉN Voltam!
Mikor félelemmel a jövő problémáira tekintesz, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott.
Az Én nevem nem az, hogy ÉN Leszek!
Viszont ha a jelenben élsz, az könnyű a lelkednek. Én itt vagyok.
Mert az Én nevem az, hogy VAGYOK!"

Helen Mallicoat

Beszélgetés az anyaméhben

2009-04-14T14:25:00.002+02:00

Úgy tetszik ez a hasonlat, olvassuk el megint:))!

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
- Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

Tika bácsi után szabadon

2009-04-02T12:34:00.003+02:00

Miután elolvastam Tika bácsi bizonyságtételét az elmúlt időszakról, úgy döntöttem, hogy én is megosztok a széles közönséggel néhány dolgot.
Ott kezdem, hogy év elején valamiféle változásért imádkoztam Istenhez, mert egy kicsit laposnak láttam a keresztény életemet, és úgy általában is megfáradtam kicsit. Isten meghallgatta az imámat, bár nem egészen úgy válaszolt, ahogyan én azt "jónak" tartottam volna. Egy szó, mint száz, március 6.-ával elveszítettem a munkahelyemet. A gazdasági válság, valamint rossz döntések következményeként leépítés volt a cégnél, és én is bekerültem a kiválasztottak közé. Amikor elkezdtem itt dolgozni úgy képzeltem a dolgot, hogy innen fogok nyugdíjba menni. Mégis, amikor még csak találgattunk, hogy kik mennek, valahogyan biztos voltam, hogy nekem mennem kell. Természetesen ettől még nem lett könnyebb! Tudjátok, hogy mitől lett könnyebb? Nem engedte meg Isten, hogy szégyenbe hozzam Őt a távozásommal. A munkatársaim mindegyike, kivétel nélkül, nagyon sajnálta, hogy elmegyek. Ez jólesett. El tudtam mondani nekik, hogy engem Isten hozott erre a munkahelyre, és egyedül neki van joga onnan elhozni. A főnököm azt mondta, hogy ezt az egyet irigyli tőlem. Ráébredtem, hogy nem mást irigyel, mint Krisztust, Aki bennem él! Meglátott valamennyit abból az erőből és szeretetből, amit csak Krisztus tud adni, és vágyakozott utána. Ez többet jelentett nekem mindennél! Egy ember vágyakozik Krisztus után, mert ismer engem. Őszintén mondom, hogy örömmel tudtam eljönni, mert Isten ott maradt közöttük.

Isten előre gondoskodott erről az időszakról anyagilag is, noszogatott, hogy csináljam meg az adóbevallásom, és így március végén megkaptuk a jóváírást. Arról nem is beszélve, hogy kedves testvéreken keresztül mennyi mindent kaptunk!

A nyíregyházi gyülekezet halad, megy előre szépen. Isten hozott olyan embereket, akik megcsinálták a honlapot, vannak tervek, kezdeményezések. Van akarat az emberekben, hogy csináljuk Isten dolgát. Az ÚR kegyelmes hozzám és megengedi, hogy tanítsak. Ezekből én biztosan épülök, remélem a gyülekezet is ( eddig még senki nem szaladt haza sírva), és nagyon élvezem a szabadságot Krisztusban. Szabad vagyok, hogy tegyem az Isten akaratát, néha kétségek között, de ezekből mindig kiemel Krisztus.

Annával jól megértjük egymást (értsd: meg tudunk egymásnak bocsátani is, ha kell :)). Annyi mindent kaptam a feleségemen keresztül: bátorítást, megértést, szeretetet, kitartást. Csak hálás lehetek érte Istennek!

Most munkát keresek, de tudom, hogy jó jön ezután is, mert az Isten jó! Viszont nem vagyok munkanélküli addig sem, hiszen van feleségem, aki felé szolgálhatok, és vannak más emberek, akik felé szolgálhatok.

Ez most egy teljesen örömteli bejegyzés lett. Majd írok, akkor is, amikor a völgyben leszek újra. :)

Tika elmúlt négy hónapjából

2009-03-22T20:23:00.001+01:00

Hát itt az elmúlt négy hónap története, ez van most velem az én szemszögemből:

Az édesapám került először kórházba epe hólyag gyulladással, majd kiderült, hogy szívritmus betegsége van és elég kockázatossá kezdett válni a műtét, utána én lettem beteg, a gyomrom kezdett el valami rettenetes mód fájni és persze semmilyen kivizsgálás nem mutatott ki semmit, csak a gyógyszerekkel kísérleteztek rajtam. Még a kutyánknak a fenekéből is valami csomó nőtt ki, az állatorvos műteni akarta azt is, csak kiskutyák voltak a hasában. Mindenki beteg lett a házban, csak anyukámnak kellett megpróbálni mind ezt ép ésszel végig nézni. Aztán kiderült, hogy az apukámat meg kell műteni még, ha kockázatos is.

Én kórházat nem láttam még működés közben, életemben nem voltam eddig olyan beteg, hogy kivizsgálás sorozatokon kelljen keresztül mennem, hát most volt ott az ideje. És a legmegdöbbentőbb az a szellemi sötétség, ami mögött semmi jelét nem látom Istennek. Én azt gondoltam, hogy mélyen hiszek Istenben. De abban az időben, ami rágalmak, félelmek, bizalmatlanság Istennel kapcsolatban megfogalmazódtak a szívemben, azok sújtottak le igazán. Mint, ha egy sötét viharfelhő borította volna el a családunk életét, ami úgy látszik, hogy soha nem tűnik el és azt a látszatot kelti, hogy a betegség és a halál valóságosabb, mint egy szabadságban, örömben áldott élet. Kétségbe estem, még normálisan imádkozni se tudtam és azt gondoltam, hogy úgy fogok meghalni, hogy a szüleim nem ismerik meg Istent.

A lehető legkiszolgáltatottabb az ember amikor emberek veszik a kezükbe főként, ha bízik is bennük Isten helyett. De úgy látszik végig kellett egy csomó szenvedésen mennem nekem is és apukámnak is ahhoz, hogy megértsük, hogy a betegségek között is, végső soron Isten az aki tud segíteni és Ő az aki kiszabadít a betegség karmai közül is. Megértettem, hogy egy szellem a betegség. Korábban találkoztam már más gonosz szellemmel is, az se volt különb, akkor is ugyan így betojtam és akkor se volt esélyem vele szemben és akkor is Jézus szabadított ki a számomra felfoghatatlan módon.

Kemény dolog volt átélni, de a lényege a történetnek az, hogy mélyebb lett a hitem Krisztusban és az a reményem, hogy anyukámat is és apukámat is arra az útra vezette. Anyukám a nehézségek közepette elővett egy ima könyvet valahonnan, apukám, pedig Istennek adott hálát amikor felébredt a műtét után.

Most úgy néz ki, hogy lezajlott ez a harc, apukámnak így a műtét utáni gyógyszer beállításra kell még menni orvoshoz. Én meg a múlt héten voltam ellenőrzésen, de csak azt tudtam mondani az orvosnak, hogy nem szeretnék gyógyszert szedni, mert semmit nem használ, még jobban vagyok nélküle, mint, ha szedném. Meg beszéltem egy 84 éves keresztény bácsival az interneten Skypeon és elmondtam a bajomat neki is, azt mondta, hogy fiatal korában neki is fájt a gyomra, de aztán elmúlt, valamicske reményt kaptam ezzel a gyógyulás lehetőségére. Aztán imádkozott értem, azóta nem éreztem fájdalmat. Ha Krisztus megszabadított az nem fog vissza jönni többet, meglátjuk egy év múlva, vagy 84 éves koromban. Ebből hitet merítve Krisztusban, imádkoztam a kutyánkért, hát most úgy néz ki, hogy ma azt mondta apukám, hogy nem látta napok óta a csomót rajta.

De a legnagyobb örömöm még is Jézusban van, ahogyan hitben megerősített. Megértette velem, a szellemi hatalmasságok karmai közül csak az ő ereje képes kiszabadítani. Még, ha abban a helyzetben bármilyen mocskos is a szívem és a gondolatom, és az imám is csak egy nyögés, akkor is.

Oscar Wilde: Az önző óriás

2009-02-14T11:36:00.003+01:00

Ha valaki még nem ismerné, annak ajánlom ezt a mesét, amelyet Oscar Wilde írt és amit eredetileg-ahogy a többi meséit is a gyerekeinek mesélt és azért írta őket, hogy a benne lévő gonoszt le tudja győzni.
Oscar Wilde: Az önző óriás

Romániai misszió képekben

2009-02-04T16:00:00.003+01:00

A múlt héten voltunk Romániában mosógépeket tudtunk kivinni a telepre és két új ember is jött, akik érdeklődnek a misszió iránt. A Tibiéknek megszületett a kisbabájuk, Debórának hívják.
Egy pár fényképet készítettem, itt találhatóak: http://picasaweb.google.com/tikalele
Isten áldjon!

10 tuti tipp Istentől

2009-02-03T12:41:00.000+01:00

1. NE AGGÓDJ!
Ha azon kapod magad, hogy csak panaszkodsz, és görcsösen aggódsz, emlékezz ígéreteimre: "Ne aggódjatok életetekért!" Máté 6:25.

2. TEDD FEL A LISTÁRA!
Ha megoldandó problémád van, kihívások előtt állsz, nem tudod, hogyan dönts vagy mit csinálj, ne hezitálj! Tedd fel ezeket a dolgokat a listára! De nem akármilyen listára, hanem az enyémre. Imádságban mondd el, mi nyomja szívedet, és Én meghallgatom. "Jöjjetek, énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Máté 11:28.

3. BÍZZ BENNEM!
Ne vegyetek fel magatokra több terhet, mint amennyit Én rátok helyezek. Miért is félnél a holnaptól!? Én eddig is megtartottalak, továbbra is meg foglak, ha őszinte szívvel hozzám fordulsz! "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézsaiás 41:10.

4. HAGYD RÁM!
Miért vannak dolgok, amikről azt hiszed, hogy te majd egyedül megoldod? Ha erősnek érzed magad, az azért van, mert Én megerősítettelek. Ne zárj ki az életed bizonyos területeiről, mert megmondtam: "ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint." Rómaiakhoz írt levél 12:3.

5. BESZÉLJ HOZZÁM!
Tudom, hogy rohanó világban élsz. De soha ne feledkezz meg rólam. Én mindig meghallgatlak. Bármit is szeretnél mondani Nekem, hallgatlak. Akár buszon, munkahelyen, iskolában, bármilyen helyzetben is vagy, ne hezitálj megszólítani a szívedben, imádságban. "Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jakab levele 5:16.

6. LEGYEN HITED!
A dolgokat sokszor nem láthatod összességében, mert olyan közel állsz hozzájuk. De Én összességében látom az életed és átlátom az egészet. Nem a te dolgod, hogy mindent tudj, és mindent láss: "mert hitben járunk, nem látásban." 2 Korinthus 5:6.

7. NE LÉGY ÖNZŐ!
Oszd meg azt a rengeteg csodálatos dolgot, melyeket Tőlem kaptál! Ne tartsd meg magadnak, mert azért kaptad, hogy másokat építs vele. "aki mást felüdít, maga is felüdül." Példabeszédek 11:25.

8. LÉGY TÜRELMES!
Azért mert a világ egyre csak rohan, rohan és rohan, miért akarod ugyanezt rám erőltetni? Amit megígértem, az meg lesz, légy türelemmel. A világot én teremtettem, tudom mit csinálok, és gondom van mindenre. "Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Prédikátor könyve 3:1.

9. LÉGY KEDVES!
Legyél ugyan olyan szeretettel mások felé, mint amilyennel Én vagyok feléd. Ne bánts meg másokat különbözőségük miatt. "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük." Máté 7:12.

10. SZERESD MAGADAT!
Szeresd önmagadat, de ne a világ szerint, önzőségben, büszkeségben. Tudd meg, hogy ha mások lenéznek, megaláznak, kinevetnek, kigúnyolnak, Én akkor is szeretlek téged! Én teremtettelek, különleges vagy ne utáld magad, inkább törekedj arra, hogy az akaratomban légy és hirdesd dicsőségemet. "Bizony, tőle, általa és érte van minden." Rómaiakhoz írt levél 11:36.

A szikla

2009-01-24T21:42:00.001+01:00

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt. Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia.
Így hát az ember ezt tette nap mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállaival a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt. Ahogy az ember elbizonytalanodott, az Ellenség (Sátán) elhatározta, hogy színre lép és a következő gondolatokat ülteti el az ember agyában. "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ezek a gondolatok teljesen elbizonytalanították és lecsüggesztették őt. "Miért töröd magad ezért?" - kérdezte a Sátán. Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz." Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat. "Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?

Az Úr könyörületesen válaszolt: "Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karjaid erősek és izmosak, a hátad kigyúrt és barna, a kezeiden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábaid masszívak és kemények lettek. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor barátom, elmozdítom a követ.
"Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.

Akupunk-túra

2009-01-24T15:47:00.002+01:00

Egy érdekes dolgot hallottam tegnap a rádióban (Kossuth Rádió 2009, jan. 23. este 9 óra után). Tudósok vizsgálták az akupunktúra betegekre való hatásait. Összehasonlították az ún. hagyományos gyógymódokkal és arra a megállapításra jutottak, hogy az akupunktúrával kezelt emberek gyorsabban, eredményesebben gyógyulnak, mint azok akiket hagyományos módszerrel (értsd: pl. gyógyszerrel) kezeltek.
DE! De a kutatók-kutatók lévén nem hagyták abba a kutatást, hanem megismételték, mostmár oly módon, hogy nem igazi akupunktúrát alkalmaztak, hanem csak ötletszerűen rakták a tűket, sőt nem is szúrták át a bőrt, azaz kamupunktúrát :) végeztek. A gyógyulási eredmények ismét sokkal jobbak voltak, mint a gyógyszeres kezeléseké. Arra a következtetésre jutottak tehát, hogy nem a kezelés, hanem a betegek kezelésbe vetett hite járult hozzá a gyorsabb gyógyuláshoz.
Mit vonhatunk le ebből mi, hétköznapi emberek tanulságul?

Ne hagyd magad szurkálni :)
Hinni jó
Ha a hit már önmagában jó, akkor képzeld el, hogy mi minden történhet, ha egy valóságos dologba veted a hitedet és ragaszkodsz ahhoz
Ne higyj vakon, győződj meg róla, hogy amiben hiszel, az valóságon, tényeken alapul, így nem tudnak veled kiszúrni :)

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

2009-01-11T21:48:00.003+01:00

Csaknem mindent, amit az életben való helytálláshoz és a követendő magatartáshoz tudni kell, már az óvodában megtanultam. A bölcsesség nem a diploma hegymagasságában leledzett, hanem ott lapult a kiscsoport homokozójában.

Ilyen egyszerű dolgokat sajátítottam el: Osztozz mindenen! Játssz tisztességesen! Ne üss meg másokat! Mindent tégy vissza oda, ahol találtad! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha megütöttél valakit! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A piskóta és a hideg tej egészséges. Élj kiegyensúlyozottan! Egy keveset tanulj, egy kicsit gondolkozz, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz mindennap.

Ebéd után szundíts egyet! Ha kilépsz az utcára, ügyelj a forgalomra, fogd meg a párod kezét, és maradj a többiekkel! Állj készen a csodára!

Emlékezz csak a babszemre a tejfölös pohárban! Gyökeret ereszt, s a kis növényke kiserken a földből, szinte nem is értjük, hogyan miért, de mindannyian ilyenek vagyunk.

Az aranyhalak és hörcsögök, meg a fehér egerek, sőt még a tejfölös pohárba dugott babaszemek is elpusztulnak egyszer.

Mi sem vagyunk kivételek.

Azután emlékezz a könyvre, amit először olvastál és a legfontosabb szóra, amit tanultál: LÁSS!

Ebben valamiképp benne rejlik minden, amit tudnod kell. Szeretet, tisztálkodás, környezetvédelem, politika és józan élet.

Gondold csak el, mennyivel jobb lenne a világ, ha délután háromkor a Föld minden lakója piskótát és tejet venne magához, aztán a takaró alá bújna, hogy szundítson egyet.

Ha az országok legfontosabb vezér elvévé válna, hogy mindent tegyenek vissza oda, ahol találták és rakjanak rendet maguk után.

És bármennyi idős vagy, akkor is igaz marad, hogy ha kilépsz az utcára, ügyelj a forgalomra, fogd meg a párod kezét és maradj a többiekkel!”

Tudtad, hogy...16?

2009-01-03T16:28:00.003+01:00

Az 1Mózes (Teremtés Könyve) első 3 verse pontosan kifejezi a teremtés (a világ) minden ismert aspektusát (1Mózes 1:1-3). A tudomány a világegyetemet a tér, idő, anyag és az energia alapján jellemzi. Az 1Mózes 1-ben azt olvassuk: "Kezdetben (idő) teremtette Isten a mennyet (tér) és a földet (anyag).... Ekkor ezt mondta Isten: Legyen világosság (energia)!" Nincs más beszámoló a teremtésről, amely megegyezne a megfigyelhető bizonyítékokkal.

Családi boldog (?) karácsony

2008-12-29T18:07:00.001+01:00

Azt hiszem nekem mindig visszatérő témám ez az elégedettség-elégedetlenség. Sokszor sajnos az utóbbi jellemez. A családi karácsonyokra is igaz (volt) ez. Mindig azon bánkódtam, hogy mivel a közeli családom egy tagja sem hívő, és hát nálunk a családban sosem igazán arról szól az ünnep, amiről, Akiről szólnia kéne.
És bár ez idén is így volt, mégis rájöttem valamire. Szenteste szólt egy dal a rádióban, talán néhányan ismeritek, az a címe, hogy „Szomorú alkalom”. Engem nagyon megindított:

„Gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég
És gondolsz valakire, aki nincs veled már nagyon rég.
Mert nincs veled Ő, távol ünnepel nagyon.
A gyertya még ég, lángjában talán őt látod,
És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog.
Hiányzol, hiányzol nagyon!”

És akkor rádöbbentem, hogy mennyire hálát adhatok azért, hogy a szeretteimmel tölthetem ezt az estét (ez már lassan közhelynek hangzik, de nekem most nyert igazán értelmet). És hogy milyen szörnyű lehet egy közeli szerettét elveszíteni az embernek, és hogy előbb-utóbb ez mindenki életében be fog következni. Addig viszont örülni kell, hogy velük lehetünk. Akkor is, ha nem tökéleten alakul az ünnep. Úgy érzem, sokszor nem tudom, tudjuk értékelni azokat az áldásokat, amikben benne vagyunk, mert valami másra várunk. És elmúlnak az alkalmak, és nem fognak visszajönni, úgyhogy MOST kell hálát adni értük.

Istenem, hálát adok az áldásaidért, a jelenlétedért, hogy most, a MOST-ban itt ülhetek és írhatom ezeket a sorokat! Amen.

Jézus szeret téged

2008-12-17T11:43:00.000+01:00

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

Iza története

2008-11-28T21:56:00.002+01:00

Egy hónappal ezelőtt történt, Hadad-Nádasdon a cigány telep egy kis kunyhójában ültünk. Egy lány tett bűnvallást, aki nem tudott megszabadulni egy kísértéstől. Állandóan világi zenéket énekel, vagy dúdol, pedig keresztyén és tudja, hogy nem helyes ez a mentalitása. Ezért szégyelli magát a keresztyének előtt is és az imaházban is. Úgy látta, hogy nem képes Istennek megfelelni. Próbáltuk elmagyarázni neki, hogy a saját erejéből nem tudja elhagyni ezt a lelki gyötrelmet, Krisztus tudja csak megszabadítani, pont ezért szükséges Istenhez közelednie most. Isten szeretetéről beszéltünk neki. Aztán imádkoztunk is, de láttuk, hogy csak az értelmével értette meg és nem a szívével.

Isten viszont megemlékezett erről a lányról. Meg akarta szabadítani. Úgy gondolta ne csak magyarázzuk a szeretetet, hanem rajtunk akarta neki kinyilatkoztatni a szeretetét. Ezért megmozgatott egy nagy csomó emberét és elhívta, egy helyre és egy időben, Szegedre Magyarországra mindannyijukat, Debrecenből, Harkakötönyből, Gödöllőről, Nigériából, Amerikából, Indiából és Jászárokszállásról.

Van aki észre se vette ezek az emberek közül ezt a kis cigány lányt Romániából, de a puszta jelenlétükkel, azzal, hogy keresztyének, hatalmas falakat döntöttek le ennek a lánynak a lelkében. És persze voltak olyanok akik a beszédükkel áldották meg, vagy az Isten igéjével, vagy a vendégszeretetükkel, egyszerűen, csak azzal, hogy kifejezték felé azt, hogy ő fontos. Mindegy , hogy ki mit tett, mert a szív volt a fontos amelyik ebben a lányban formálódott és ez a szív Isten kezében volt és van. És hiszem, hogy egy élet megváltozott ezen a hétvégén és nem probléma többet a világi zene.

Nem probléma, hogy cigány és barna bőrű, mikor indiaiakkal és négerekkel együtt dicsőítette Jézust a gyülekezetben.

De amiért igazán úgy gondolom, hogy elment a probléma, mert reményt kapott és Isten szeretete meggyógyította a lelkét.

A nap végén amikor vittem haza azt mondta Iza, hogy élete legszebb napja volt ez a mai.

És megint csak hálával tudok Jézushoz menni, hogy mind ezeknek a részeseivé tett bennünket.

Tudtad, hogy...13?

2008-11-28T20:01:00.000+01:00

Mi volt előbb a DNS, vagy a protein (fehérje) (Jelenések 4,11)? Az evolúcionisták a tyúk tojás dilemmát még tovább viszik. A csirkék proteintből állnak. Minden protein kódja a DNS/RNS rendszerben van kódolva. Viszont a DNS létrejöttéhez proteinre van szükség. Tehát melyik volt előbb a protein vagy a DNS? Erre az EGYETLEN magyarázat, hogy együtt lettek teremtve.

Tudtad, hogy...12?

2008-11-27T20:14:00.002+01:00

A tyúk, vagy a tojás dilemma megoldása (1 Mózes 1,20-22). Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat. A Biblia kijelenti, hogy Isten teremtette a madarakat, azzal a képességgel együtt, hogy a saját fajtájukat reprodukálják. Tehát a tyúk lett előbb megteremtve, azzal a képességgel, hogy tudjon tojást rakni. Az evolúció azonban erre a kérdésre nem tud megoldást nyújtani.

JOBB VELÜNK A VILÁG

2008-11-11T08:59:00.004+01:00

Koncertajánló

Most pénteken, 14-én lesz egy koncert Pesten ahol többek között fogyatékosok
fognak zenélni Böjte Csaba árváinak gyűjtve egy új árvaházra.
Az alábbi videó a koncertet reklámozza, és szerintem nagyon jó dolgok hangoznak el benne szeretetről, szolidaritásról, felelősségvállalásról.
Nekem nagyon tetszett. Íme:

http://www.youtube.com/watch?v=g_mIIL3usLI

Honlapjuk pedig: http://jobbvelunkavilag.hu/

Tudtad, hogy...11?

2008-11-08T20:34:00.002+01:00

A nemes viselkedés magyarázata.(János 15,13; Róma 5,7-8). Mind a Bibliában, mind a történelem során számtalan olyan embert találunk, akik másokért kockáztatták, sőt mi több, fel is áldozták az életüket. Ez teljesen ellentétben áll Darwin természetes szelekcióval kapcsolatos elméletével.

Szeretethimnusz

2008-10-23T23:24:00.002+02:00

Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos,

vagy Martin Luther King-el együtt hirdetem, hogy van
egy álmom , de szeretet nincs bennem, olyan vagyok,
mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy
csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom
is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan
vagyok mint egy összelapított üres kólásdoboz, mit
unottan rugdosnak a kamaszok.
Ha akkora hitem van, mint Assisi Szt. Ferencnek,
Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak
együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem
mint a szél által cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok alapítványokat, vagy
tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig
nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér
helyett és skorpiót hal helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő
estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám
szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy üresbelű hagyma.
Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra
olvasom a bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel,
betegek kenetével és szent útravalóval megerősítve készülök,
ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton
vonul be valaki a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek
nádszálat és töviskoronát adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja Szomjazom .
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden
megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai
előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem
kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga
fontosságát, nem örül a pártok és politikusok
acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki
megtalálta elgurult drachmáját.
A szeretet nem örül az ügyeskedéssel szerzett
vagyonnak, de együtt örül a rét madaraival és a mező liliomaival.
Nem örül a doppingszerrel elért világcsúcsnak.
A szeretet nem szűnik meg soha. Nem veszíti el
szavatosságát, el nem évül, nem lesz unalmas mint a tegnapi újság.

Legyenek bár Istentiszteletek, véget fognak érni,
legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni, legyen
bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény.

A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.

"A szeretet által sohasem fogsz vétkezni.. Az a bűn, ha nem szeretsz, ha nem eléggé szeretsz, ha rosszul szeretsz."
(Michael Quoist)

Normális(?)

2008-10-22T12:36:00.002+02:00

Nem tudom, ki hogy van vele, de én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy bizonyos dolgok járnak nekem az életben. Hogy az a NORMÁLIS, hogy megszületünk, tanulunk, jó munkánk lesz, jó házastársunk és jó gyerekeink, egészségesek vagyunk, elkerülnek a nagy tragédiák, aztán betelve az élettel hazatérünk az Úrhoz. Egy prédikáció után tudatosult bennem, h ezek az elvárásaim a bűnbeesés előtti időre lehettek igazak, de manapság egyáltalán nem ez a NORMÁLIS állapot. Más kérdés, hogy valószínűleg nem is válna hasznomra egy probléma mentes élet.
No mindegy, mert legalább a hívő életemben maradéktalanul boldog lehetek. Olyan jó érzés testvérekkel együtt lenni, énekelni, dicsőíteni az Urat.
Aztán Isten megint figyelmeztetett. Olvastam egy írást Sam Doherty-től (gyerekmunkás a VISZ-ben), ami más megvilágításba helyezte az ügyet.

„Ha Isten csak azért váltott volna meg, hogy boldogok legyünk, rögtön a mennybe vitt volna bennünket, ahol sokkal boldogabbak lehetnénk.
Ha csak azért szabadított volna meg, hogy énekeljünk és Őt dicsőítsük, akkor rögtön a mennybe vihetett volna bennünket….
Ha csak azért mentett volna meg, hogy közösségünk legyen más hívőkkel, akkor rögtön a mennybe vihetett volna minket, ahol sokkal mélyebb, jobb és tartósabb közösségben lehetnénk egymással, mint itt a földön.
Az eddig felsoroltak mind jók és szükségesek. Mégsem magyarázzák meg, hogy Isten elsősorban miért adott üdvösséget, és miért akarta, hogy továbbra is itt éljünk.
AZÉRT SZABADÍTOTT MEG, HOGY ŐT SZOLGÁLJUK, RÓLA TEGYÜNK BIZONYSÁGOT ÉS LELKEKET NYERJÜNK MEG JÉZUS KRISZTUSNAK.”

Ez az amit sosem szabad szem elől veszítenem, veszítenünk.
Így legyen, ámen.

Ten Things

2008-10-09T19:24:00.002+02:00

Jézus szeret téged

2008-10-05T21:11:00.001+02:00

Tudd, hogy ki áll feletted: egy mindent látó szem, egy mindent halló fül és minden cselekedeted egy könyvbe jegyeztetik fel.

Gondolat kovács

2008-08-28T19:02:00.001+02:00

Nyugtalan boldogság a jólét. Nem egyformán háborítja az agyat, mindenkit másra bujtogat: egyeseket hatalomra, másokat dőzsölésre. Az előbbit felfújja, az utóbbit felpuhítja.Te azonban szívd magadba a szabadság tudományát!
De ne azt kérd Istentől, amivel megöntözheted a lelkedet, hanem, amivel átitathatod.
A szerzés sosem elegendő az élethez, meg kell tanulnod bánni azzal amit megszereztél: igazából csak az a tiéd amivel másoknak is a hasznára vagy.
A romlott lélek legárulkodóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykolódás az erények tettetése és a bűnök között.
Lelked tudja, hogy feladata van, ezt próbálja megértetni veled. Ha hozzá fordulsz, megtudod: mikor mit kell tenned. Ő a bajok fölött áll. Amikor megérted, már semmitől nem kell félned. De ha a lelkedet hozzászoktatod a vak rettegéshez, alkalmatlanná válik a feladatra.
Ha a gazdagságot feljebb ítéled, szegénység fog gyötörni. Ha a méltóságot áhítod, lealacsonyítanak. De te kívánd a szabadságot!
Seneca

Romániai misszió

2008-08-18T22:37:00.001+02:00

Ruhák, ajándéktárgyak, gyerekruhák, kis cipők gyűltek össze nálam, ezek is azt mutatták, hogy ideje elindulni Romániába. Három hónapja nem voltunk, mindig közbe jött valami, rajtam kívüli ok.

De most itt volt az idő. Szokás szerint nem tudtam, hogy Isten mit szeretne kihozni ebből az utazásból, csak arra akartam figyelni, hogy kivel kell mennem. Úgy döntöttem egyedül megyek.

Senkivel nem egyeztettem semmilyen programot, három hónapja nem hallottam felőlük. Csak azt akartam, hogy megpakolom az autót és elindulok, odaadom Istennek az időmet, pénzemet, magamat, Ő pedig szervezze meg a többi részletét az útnak. Mindig hatalmas szabadság Isten tenyerén utazni, bele menni a nagy bizonytalanságba tudva azt, hogy a végére minden a legnagyobb tökéletességben áll össze. Két napot az alapítványnál szerettem volna dolgozni, csütörtökön, pénteken. Szombat hajnalban indulnék Romániába. Ez végül is így történt.

Az alapítvány kapott Németországból pénzt az iskola tovább építésére. Hétfőn és kedden az Építő Követek vállalták a segítséget, a munka többi része négyünkre várt. Péntek reggel 8 órára három mixer betont rendeltek a födém kiöntéséhez. Nagy szükségünk volt Isten kegyelmére, hogy időre befejezzük a zsaluzást és a betonhoz a vasak helyre rakását.

Közben előkerültek az okok, amiért Romániába kellett mennem és, persze ennek arányába elkezdtek a dolgok összekuszálódni. Ez nagyon jó, mert ilyenkor biztos, hogy csak Istenre számíthatok.

Nagyon keményen kellet dolgozni csütörtökön, a nap végére úgy elfáradtam, hogy éjjel nem bírtam aludni a fáradtságtól. Mivel nem bírtam aludni ezért kértem Istent, hogy segítsen imádkozni. Nem tudom hány órát imádkoztam, de azt igen, hogy számtalan dolgot elém hozott a Szent Szellem és mutatta, hogy hogyan imádkozzam. Csodálatos volt találkozni Jézussal azon az éjjelen. Nagyon keveset aludtam, de teljesen kipihenten ébredtem reggel. Nagyon korán kellet kelni és péntek révén a betonozás előtt rengeteg dolgunk volt még. A betonozás gyorsan haladt. Ebéd után készülődhettem az utazáshoz. Még lámpákat válogattunk a raktárban, mert van már villany elvezetve a telepig, csak a házakba kell bekötni és már lehet is világítani.

Kiderült, hogy a feladataim közé fog tartozni ,hogy a telepről a Pistát Magyarországra kell hoznom visszafelé jövet egy keresztyén táborba. Felesége a Kati már itt volt egy hete és eddig nem tudták, hogyan oldják meg az utazást. Ez azért fontos, mert ők még soha nem voltak keresztyén nyári táborban.

Egy nyomós okom volt még menni. Egy héten belül két árvíz öntötte el őket. Három házat teljesen elmosott a víz, bútorostul ruhástul, csak az emberek menekültek meg, most egy istállóban laknak. A telepen nagyon nyitottak voltak felém, máskor nem hívtak be magukhoz és nagyon szóba se álltak velem, de ez most nem így történt. Istenről is beszélgethettünk és őszintébbek lettek. Nem a házaikat sajnálják annyira, mint azt a félelmet ami bennük van minden esőzés közben, hogy bármikor futniuk kell a dombra az árvíz elől.

Minden házat elöntött az ár legalább ablak magasságig, a mélyebben fekvő házak falait is ellepte a víz. Egy ház kivételével. Ők a telepen a legodaszántabb keresztyének. Otthon se voltak. Az egész család Magyarországon dolgozott. A Pista is azért ment haza, hogy az áram bekötését kifizesse, így tudta meg, hogy mi történt valójában otthon. Még a padlón a szőnyegük se lett vizes. Hiszek a mindenható Isten hatalmában.

Még egy meglepetés ért kint. Az idén is a telepről a gyerekeket elvitték táboroztatni. Most egy Német missziós csoport támogatta a Barnáékat, kilencen segítettek nekik.

Ilyenkor mindig ledöbbent Istenünk jósága, szeretete, ahogy lenyúl ezért a pár kis családért, ott Romániában egy cigány telepen és megmozgatja az emberek szíveit a világ különböző pontjain csak, hogy kifejezhesse feléjük a jóindulatát.

Úgy, hogy ez az utazás is azzal végződött, hogy tanúja lehetek a mindenható Istennek, hogy Ő van. És, hogy Ő olyan nagy, mint akinek kijelenti magát a Bibliában, mint aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból.

Naplójegyzet: Gadara

2008-08-07T21:11:00.007+02:00

Ezt még régen találtam a neten, most szeretném közreadni. Sajnos az íróját személyesen nem ismerem, de remélem elég, hogy a végén megjelentetem a nevét.

NAPLÓJEGYZET Gadara, Tibériusz uralkodásának 16. esztendejében

Gadara, Tibériusz uralkodásának 16. esztendejében, Ádár hónap 8. napján

Különös volt az álmom. Egy hajót láttam, kisméretű, hétköznapi halászhajót. Szinte röpült át a tengeren, és már ki is kötött boszorkányos gyorsasággal. Halászok léptek ki belőle, úgy tízen, tizenketten. Hirtelen a hajó átalakult fénylő kapuvá, mögötte egy ragyogó alakot véltem felfedezni. Az igazán különös azonban az én reakcióm volt. A férfi mágnesként vonzott, boldogan rohantam Hozzá, mert tudtam biztosan, Nála fog rendeződni egész elrontott életem.
Annyira élénk volt az álmom, hogy felkeltem, kinéztem a vízre, nincs-e ott a hajó. De kint vihar volt, hatalmas hullámokat kavart a szél. A tó közepén a sűrű villámlás fényénél egy lélekvesztő bukdácsolt reménytelenül. Nevetni kezdtem. Ha ez az a hajó, ez bizony nem jut ki a partra.
Aztán - ekkor már teljesen éberen - elgondolkodtam. Mitől voltam olyan boldog? Minek is kellene rendeződni? Hogy az én életemnek? Álom csak, badarság! Én vagyok a világ legszabadabb embere! Süllyesztőbe ezzel az ökörséggel! Szabad vagyok. Senki sem parancsol nekem. Nincs öltözködés, etikett, nem fojt az öv, nem esek hasra a ruháimban, nem töri saru a lábamat. Munka, család, bőgőmasinák nem háborgatnak. Jó itt.
Meghúzódok a sírokban. Némelyiket úgy felcicomázták, hogy királyi palotában érzem magam.
Végre Gadara is leszokott rólam. Régebben ki- kijöttek izompacsirták, hogy láncokkal megkötözzenek, de alig értek vissza a falu határába, könnyedén kiszabadítottam magam. Most már letettek az erődemonstrációról. Szabadon járok-kelek. Félénkebb hölgyek hordják az ételt, hogy meglátogathassák kedvenc hulláikat. Igazán jól főznek.
Néha üvöltözök, jót tesz az imidzsemnek. Vagy ütöm-vágom magam, had bugyogjon a szép, piros vér, jó látvány.
De az álom csak bennem motoszkál. Megint kinézek a partra. Lassan vörös hajnal ömlik szét a hegyek mögül, és... Alig hiszek a szememnek, forróság önti el egész testemet, minden porcikám remeg, lábam földbe gyökerezik. Ott a hajó. Egyenként kecmeregnek belőle ki a halászok.
Fénylő kapu ugyan nincs, de tudom, ez az a járgány.
Kik ezek? Egyikük szinte az álombeli alakot mintázza. Ki Ő? Kik ők és miért jöttek? Valami baljós előérzet kezd erőt venni rajtam. Félek. Igen, én, az erős, bevallom, félek.
Két napja megint láttam a Szomorú Házaspárt. Nem is emlékszem, mióta, de kétszer-háromszor is eljönnek hetente. Kisgyermeket temethettek, pici a sírbolt, apró kő takarja. Nem is nyúltam hozzá, úgysem férnék el.
Most is sírt az asszony, a férfi is meggörnyedten, de vigasztalón fogta át a vállát.
Valami csodarabbiról beszéltek, aki, ha akkor már elérhető lett volna... Hogy tűzön-vízen át is elvitték volna a gyermeket. Mert ő mindenkit meggyógyít, aki hozzá megy, vakokat, süketeket, bélpoklosokat. Hogy élhetne a kicsi.
Mondták a nevét is, mindennapos, hirtelen nem jut az eszembe, de semmi különös. Szerencse, hogy aztán arról kezdtek szövegelni, hogy a gonosz szellemeket is kiűzi, mert már-már komolyra veszem a témát. Csak úgy pattognak kifelé a démonok, mondták, lehet, hogy nem szó szerint, de valami ilyen értelme volt.
Na, ez az a pillanat, mikor köd előttem, köd utánam. Ez nem az én világom. Sosem tartoztam a babonás csőcselékhez, ezért is tudok élni a sírok között. Kevés tanulóévemet a szadduceusoknál töltöttem el, mestereim is meg voltak elégedve tudásommal. Angyal, démon, ördög, feltámadás! Mese hülyegyerekeknek. Nem kellenek ilyen túlvilági hóbortok. Selejtnek való. Jókor megtanultam, hogy csak a magam erejére támaszkodhatok.
Anyám aranyos kis prosti volt, de kiskoromtól én voltam inkább az ő támasza. Apám még néhányszor meglátogatott minket, bár valójában nem én érdekeltem. Azért egy-egy pillantással leellenőrizte génjeimet. Aztán úgy hat évesen egy hosszabb fejezetet elmondtam a Tórából, erre hirtelen felindulásból megdobott minket egy csomó pénzzel, így tudtam tanulni. Nemsokára anyám didkója megereszkedett a sok piától, apám ettől maradék kis érdeklődését is elvesztette irántunk. De pár évet mégis mesterek között tölthettem. Most aztán filózhatok. Érdemes volt? Annyiban talán igen, hogy nem hiszek el minden mendemondát.
Mit akarnak ezek az emberek? Az a vezérürü végigpásztázza a terepet, a többi tanácstalanul téblábol mellette. Ők nem tudják, miről is van szó. Csak ez az egy. Parázok csak? Nem. Döbbenten veszem észre, hogy engem keres. El sem tudok már bújni. Ha megmozdulok, észrevesz. De így is. Egyenesen rám néz. És hogyan! Olyan megnyugtató lenne, ha azt érezhetném, hogy ellenségesen. Vagy megvetően. Azonban nem. Olyan furcsa a tekintete. Nem is iszonyodik, nem fél, talán sajnál. Nem, ez más. Hol láttam már ilyen tekintetet?
Igen, gyerekkoromban. Fáj az emlék, pedig semmi sincs benne.
Összejöttünk az egyik srácnál. Éppen meg akartuk váltani a világot, vagy hasonló horderejű tervet kovácsoltunk kint a kertben. Hűvösödött. A kölyök apja kinézett hozzánk, csak megkérdezte, nem akarunk-e bemenni a házba. Aztán ránézett a fiára. Tekintetéből sugárzott a szeretet. Tudta, semmi értelme annak, amit teszünk, mégis az ő szeretett fia volt ott, barátaival. Talán egy hangyányi gyengédség még nekem is jutott.
Semmi kétség, ez az alak engem néz. Állunk, senki nem szól, nem mozdul. Hova menekülhetnék? Nem tudom, miért, soha életemben ennyire nem féltem.
Gyűlölöm ezt az életet. Gyűlölöm magam. Mit akarok? Itt rohangálok és üvöltözök meztelenül. Saját pofámba köpni sem érdemes, jóval nagyobb hülyeségeket is alakítottam már. Mit játszok és kinek? Kit büntetek? Azt a rongy anyámat? Megbűnhődött, mikor részeg álmából felébredt és ügyeletes pasiját kirabolva és leszúrva találta maga mellett. Megtudta-e valaha, hogy én voltam? Ha úgy vesszük, én öltem meg őt is, hiszem megkövezték az aranyost.
Ez a fazon lassan gyökeret ereszt itt. Végre eszembe jut a neve. JÉZUS. Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne, hogy ő az a démon-pattogtató. Azért, hogy az én életemmel ez tudna valamit kezdeni? Lehetetlen.
Miért, hé! Azt el tudtad volna képzelni magadról, hogy szeretettel néznek rád? Hogy valaki a háborgó tengeren keresztül jön hozzád?
Hagyj békén! Mindent felkavarsz bennem! Ott van a Szomorú Házaspár gyermeke! Miért nem hozzá jöttél?
Nézhetsz. Egy tökéletes csődtömeg van itt. Bűnös a kezem, bűnös a lábam, egész lényem, mit keresel rajtam? Nem is vinne ez a bűnös lábam hozzád, ha akarnám sem mozdulna!
Évezredekig tart, míg életre keltem tagjaimat. Mázsás súlyok nyomják vállamat, mozgásom, mintha derékig iszapban járnék, több ezer nyúlós, nyálkás kéz húz vissza, de minden erőmmel lököm magam Felé. Most is félek, nem érdekel. Torkomat erős hurkok szorítják össze, nem engednek megszólalni, de már rohanok.
Ázott rongycsomóként zuhanok lábai elé.

dr. Gáspár Judit 2004.

Tábori beszámoló

2008-07-27T13:48:00.002+02:00

English Camp Kübekháza 2008

Július elején kezdődött a várva-várt angoltábor Kübekházán, amire Szász Gáborral, Tomival, Norbival és Erikával együtt már több, mint fél éve készültünk. Körülbelül 55 „gyerekünk” volt, és egyszerre általában 10en szolgáltunk vezetőként, „tanárként” a táborban.

Számomra GYÖNYÖRŰ élmény volt, a legszebb időszak egész évben.

Jó volt látni, hogy milyen ügyesek a gyerekek angolból, olyanok is, akik előtte alig tanultak, a tábor végére belerázódtak, önállóan fordítottak, s ami még jobb, feloldódtak a közösségben, megnyíltak, barátságokat kötöttek. „Tanárként” nagyon jó tapasztalat volt régi és új testvérekkel, barátokkal együtt szolgálni, beszélgetni, imádkozni, játszani, együtt szenvedni az alváshiánytól; illetve régi táborozókkal találkozni és új gyerekeket is megismerni, szeretni őket.

Akiről eddig nem ejtettem szót, Aki pedig a tábor igazi vezetője, értelme volt: az maga Isten! Hiszem, hogy Ő akarta ezt a tábort, és érezhetően jelen is volt végig. Ő pótolta ki a hiányosságainkat, Ő biztosított minden feltételt, és Ő volt az, aki megszólította a gyerekeket.

A foglalkozások idején történetek és filmek kapcsán sokat beszélgettünk Jézusról, dicsőítő dalokat énekeltünk és esténként bizonyságtételek is voltak.

Leírni is hihetetlen: több mint 20 gyerek volt, akik a tábor alatt velünk imádkoztak és átadták az életüket Jézus Krisztusnak! Ezeknek a gyerekeknek a tábor hátralevő napjain továbbvezető beszélgetéseket, Bibliaórákat tartottunk és a tábor után is kapcsolatban szeretnénk maradni velük, többek között havonta tervezett diáktalálkozók formájában.

Ilyen szellemi élményt eddig egyik táborban sem tapasztaltam, nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen csodálatosan munkálkodott, és hogy minket akár a tábori szolgálat, akár imádkozás vagy más támogatás révén munkatársainak hívott el!

„Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.” Zsoltárok könyve 126/3

Isten Igéje

2008-07-17T22:37:00.001+02:00

Szeretném a lelkedbe vésni, hogy a világegyetem és minden benne lévő; minden egyes ember és környezete, minden alkalom és minden esemény, minden helyzet, az egész emberiség történelme - háborúival, győzelmeivel és kudarcaival, haladásával és változásaival, uralkodóival és dinasztiáival -annak az Istennek a kezében van, aki teremtményeinek javát munkálja.

"Azoknak, akik az Istent szeretik minden javukra van(javukra dolgozik össze), mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak."

Ezt szeretném a lelkedbe vésni.

Szeretném ha tudatában lennél annak is, hogy aki minden egyes emberről gondot visel, aki az egész világtörténelmet irányítja, rád is vigyáz, a te ügyeddel is, a te sorsoddal is törődik. Összhangban élhetsz, ezzel a világegyetemet és benne a legparányibb atomot is kormányzó akarattal. Összhangban élhetsz vele, életed beilleszkedhet az Isteni életrendbe és minden részletében betöltheted Istennek a te javadat is szolgáló szándékát és tervét.

Ha elhiszed, hogy jó és mindenható Istened tervet készített számodra, ha elhiszed, hogy neki hatalma van ezt véghez is vinni, ha akaratával összhangban élsz, és életedet minden körülmények között felteszed erre, ha meggyőződésedből, hogy sorsodat Isten igazgatja, semmi sem mozdíthat ki, akkor az életről, a történelemről, a napi eseményekről és környezetedről alkotott egész életszemléleted megváltozik, akkor teljes lesz az életed és elégedett leszel.

Itt vagyok

2008-07-09T22:16:00.004+02:00

Miután Norbi megtisztelt azzal, hogy meghívott a blogjába, hogy beszámoljak életem legfrissebb fejleményeiről, eleget teszek a meghívásnak. De majd megbánja... :)
Szóval, ahogy azt már sokan tudjátok, nemrégiben, hogy úgy mondjam, lakóhelyet váltottam. Nem tudom, hogy mennyi időre, ezt is az Úrra bízom, ahogyan az egész utazást. Természetesen, egyike volt az első dolognak aminek utána néztem a neten, hogy vajon milyen a hitélet Trondheimban és találok-e olyan gyülit amiben esetleg nem csak "vikingül" beszélnek. Eddig még nem, de pár hét múlva beköltözöm az egyetemi negyedbe (egy rövid időre), és ott majd kifaggatom a többieket.
De! Ami nagy örömmel töltött el, az volt, hogy amikor begördült velem a busz a városba reggel 7-kor, 8,5 óra buszozás, majd 24 órás utazás után, az első épületre amit megpillantottam ez volt ráírva hatalmas betűkkel: "batistkirken". A kirken, nyilván templomot jelent. Nagyon örültem, hogy az Úr ilyen bátorításban részesített.
Azt hiszem ezt nevezik "jó ómennek" :-)
Szóval, sok más egyéb új, szép és érdekes dologgal találkoztam, alig 1 hetes ittlétem alatt, de ezt gondolom a legfontosabbnak...
ha valaki esetleg képeket nézegetne ezen a linken megteheti:
http://picasaweb.google.com/lyduska555