Az elmúlt héten a feleségemmel, az öccsével és az ő menyasszonyával négyesben Szlovéniában és Horvátországban kempingeztünk. Szlovéniában sokat kirándultunk, sok csodaszép helyet látogattunk meg, hat vízesést láttunk valamint ott voltunk a Száva és az Isonzó forrásánál. Horvátországban pedig Krk szigetén voltunk, ahol a tenger volt a fő napirendi pont.
Na de vissza a címben említett történésekhez. Az egyik nap az elképesztő forróságra való tekintettel gondoltam, úszom egyet. Így is tettem. Magammal vittem friss szerzeményemet, egy búvárszemüveget és egy búvárpipát is. Egy új világ tárult fel a szemeim előtt, ahogy Isten tengeri teremtményeit szemléltem. Majd egy fél órát úszkáltam-búvárkodtam, s aztán kiúsztam a partra. Aki már most tudja, hogy miért adtam a bejegyzés címének első felét, az lehet, hogy járt már úgy, mint én. Ugyanis a parton a feleségem azt kérdezte, hogy hol az autó kulcsa. A sógorom azzal nyugtatta, hogy biztos nem volt a zsebében, úgy biztos nem ment bele a vízbe. Ugye? Hm. Nem emlékeztem, hogy kiraktam volna a zsebemből. Pánikhangulat-cuccok felforgatása-semmi. Elkeseredésemben visszamentem a vízbe-az esélytelenek nyugalmával-és sűrűn imádkozva, elkezdetem keresni a kulcsot. Volt tétje a dolognak, hiszen minden cuccunk-a pótkulccsal egyetemben- ott volt a kempingben bezárva az autóba. Egyre hevesebben imádkoztam a víz alatt, búvárkodva, amikor egyszer csak megpillantottam! Kb. 20-25 méterrel a parttól kb. 3 méteres mélységben ott feküdt a kulcs a tenger fenekén, a kulcstartó részt pedig diszkréten lebegtette az áramlat. Szerinted mennyi lehetett ennek az esélye?
Amilyen rettenetes feszültség volt bennem előtte, olyan hatalmas öröm és hála töltött el mikor megláttam a kulcsot.
A feleségem azt mondta: "Úgy látszik mégsem én szeretlek a legjobban:)))))"
Én pedig csak a címben említett igazságra tudok gondolni:
Az emberi hülyeség és Isten kegyelme HATÁRTALAN!
Na de vissza a címben említett történésekhez. Az egyik nap az elképesztő forróságra való tekintettel gondoltam, úszom egyet. Így is tettem. Magammal vittem friss szerzeményemet, egy búvárszemüveget és egy búvárpipát is. Egy új világ tárult fel a szemeim előtt, ahogy Isten tengeri teremtményeit szemléltem. Majd egy fél órát úszkáltam-búvárkodtam, s aztán kiúsztam a partra. Aki már most tudja, hogy miért adtam a bejegyzés címének első felét, az lehet, hogy járt már úgy, mint én. Ugyanis a parton a feleségem azt kérdezte, hogy hol az autó kulcsa. A sógorom azzal nyugtatta, hogy biztos nem volt a zsebében, úgy biztos nem ment bele a vízbe. Ugye? Hm. Nem emlékeztem, hogy kiraktam volna a zsebemből. Pánikhangulat-cuccok felforgatása-semmi. Elkeseredésemben visszamentem a vízbe-az esélytelenek nyugalmával-és sűrűn imádkozva, elkezdetem keresni a kulcsot. Volt tétje a dolognak, hiszen minden cuccunk-a pótkulccsal egyetemben- ott volt a kempingben bezárva az autóba. Egyre hevesebben imádkoztam a víz alatt, búvárkodva, amikor egyszer csak megpillantottam! Kb. 20-25 méterrel a parttól kb. 3 méteres mélységben ott feküdt a kulcs a tenger fenekén, a kulcstartó részt pedig diszkréten lebegtette az áramlat. Szerinted mennyi lehetett ennek az esélye?
Amilyen rettenetes feszültség volt bennem előtte, olyan hatalmas öröm és hála töltött el mikor megláttam a kulcsot.
A feleségem azt mondta: "Úgy látszik mégsem én szeretlek a legjobban:)))))"
Én pedig csak a címben említett igazságra tudok gondolni:
Az emberi hülyeség és Isten kegyelme HATÁRTALAN!
5 megjegyzés:
Tetszik. : ))
Ági
Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.
Időnként úgy érzem, hogy a feleségek kegyelme is határtalan.
Norbi bácsi!
Szeretem amikor Isten megvillantja előttünk a kegyelmét!
Ui.:Legközelebb próbálj meg egy BMW kulcsért is imádkozni. :)
GBU:Matyi
@Gábor: Igen, én is úgy érzem, hogy elég szerencsés vagyok, hogy ilyen feleségem van. Az eset után EGYETLEN EGYSZER SEM említette, hogy mekkora m%%ha vagyok, vagy ehhez hasonló.
@Matyi:
Gondolod, hogy akkor most...?
X6...?
Ó, ezt elszúrtam...
:)
Megjegyzés küldése